Parasztcsaládban született, apja Czinege József, anyja Andrási Mária volt.
A hat elemi kijárása után kovácsinasnak állt, segédlevele megszerzését követően szakmájában dolgozott, illetve a mezőgazdasági idénymunkákból is kivette a részét. 1944
őszén tagja lett a 25. „Hunyadi” magyar fegyveres SS-gránátoshadosztálynak. 1945-
ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, részt vett a párt ifjúsági szervezetének számító Madisz (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) karcagi csoportjának megalakításában. 1946-ban hat hónapig egy műszaki zászlóaljban önkéntes katonai szolgálatot
teljesített. 1947. májusban függetlenített politikai munkatársként az MKP karcagi városi
bizottságának propagandistája lett, 1948. februárban pedig már ő volt a városi pártbizottság titkára, e tisztében helyi szinten részt vett a szociáldemokrata párttal való
fúzió lebonyolításában. Ugyanabban az évben Pesten két hónapos pártiskolát végzett,
s 1948. októberben áthelyezték az agitációs és propagandaosztály vezetőjének Szolnokra, a Magyar Dolgozók Pártja Jász-Nagykun-Szolnok megyei bizottságára, ahol rövidesen megyei szervező titkárrá lépett elő.
1950-ben egy kiszállás alkalmával az autójuk előtt egy sorompót lezártak, s emiatt
lövöldözni kezdett. Büntetésül leváltották beosztásából, s a szolnoki Mezőgazdasági
Gépjavító Vállalat művezetőjévé fokozták le, de hamarosan ugyanott igazgatóhelyettesnek tették meg. 1951-ben honvéd századosi rangban hivatásos katonai állományba
vették, s a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökség Felügyelő Osztályára
osztották be. Az év őszétől őrnagyként a Magyar Néphadsereg tüzérparancsnokságán szolgált politikai tisztként 1952. decemberig, amikor felszámolták a hadseregben
a társparancsnoki vezetési rendszert. Attól kezdve ugyanott a parancsnok politikai helyettese volt; 1952-ben honvéd alezredessé léptették elő.
1954. júniusban az MDP Központi Vezetőség Adminisztratív Osztályának (a pártközpontnak ez a részlege felügyelte a fegyveres testületeket) helyettes vezetőjévé
nevezték ki, emiatt tartalékállományba került, így a Sztálin Politikai Tiszti Akadémián
folytatott tanulmányait félbeszakította (a négyéves levelező képzésből két és fél évet
végzett el). 1955. júniusban az iskolára küldött Keleti Ferenctől átvette az Adminisztratív Osztály vezetését. 1956. október 27-én bekerült a KV október 23/24-i rendkívüli,
a forradalom kirobbanása miatt összehívott ülésén a felkelés leverésének irányítására
megalakított Katonai Bizottságba. Részt vett a katonai diktatúra tervének kidolgozásában, amelyet Fehér Lajossal és Földes Lászlóval együtt meg akartak ismertetni Nagy
Imrével, de nem jutottak be hozzá.
Az 1956. novemberi 4-i szovjet intervenció után csatlakozott a Kádár-féle vezetéshez, november 5-én a párt részéről őt jelölték ki a felállítandó karhatalom megszervezésének ellenőrzésére. 1956. decembertől az MDP utódaként életre hívott Magyar
Szocialista Munkáspárt Adminisztratív Osztályát vezette, e tisztében tagja volt az igazságügyi és bűnüldöző szervek közötti informális egyeztetések legfontosabb grémiumának, az úgynevezett Koordinációs Bizottságnak.
1957. január végén Tömpe Istvánnal, a belügyminiszter első helyettesével és Halas
Lajos ezredessel együtt megbízták a Munkásőrség megszervezésével. Ennek szükségességéről még a párt Ideiglenes Intéző Bizottságának 1956. november 21-i ülésén így
beszélt: „Amilyen mértékben a hadseregben szilárdul a helyzet, olyan mértékben kell
a munkásmilíciákra támaszkodni. A rendőrség, ha meg is lesz, állományában nem lesz
olyan szilárd. Elcsapni az embereket nem lehet, de bizonytalanság van. A hadsereg
árnyékában kell egy kissé megszervezni a munkásmilíciákat, ehhez legalább fél év kell.”
1957. júliusban a Szolnok megyei pártbizottság élére állították, 1958–1967 között országgyűlési képviselő s 1960-ig a parlament honvédelmi bizottságának elnöke is volt.
1959. decemberben beválasztották az MSZMP Központi Bizottságába. 1960. májusban
altábornagyi rendfokozattal (1957. októbertől tartalékos ezredes volt) honvédelmi miniszterré nevezték ki. 1961 szeptemberében póttagként bekerült az állampárt legfőbb
döntéshozó testületébe, a Politikai Bizottságba. 1962. áprilisban vezérezredessé léptették elő. 1963. szeptembertől a Szovjetunió Vorosilovról elnevezett vezérkari akadémiája levelező tagozatán folytatott magasabb katonai tanulmányokat. Rendszeresen
részt vett a Varsói Szerződés tagállamai 1969 márciusában – az 1968. augusztusi csehszlovákiai katonai intervenció után – megalakított Honvédelmi Miniszteri Bizottságának
ülésein. 1970. novemberben, a póttagság intézményének megszüntetésekor kihagyták
a PB-ből. 1978. november 7-e alkalmával megkapta a legmagasabb elérhető katonai
rendfokozatot, a hadseregtábornokit. A Honvédelmi Minisztérium élén eltöltött 24 év
után – amellyel a magyar miniszterek között rekorder –, 1984. decemberben a Minisztertanács elnökhelyettesévé nevezték ki. 1987. júniusban nyugállományba vonult, az
1988. májusi országos pártértekezleten kibukott a KB-ból. 1989. n
ovemberben, miután
hivatali ideje alatt elkövetett visszaéléseire fény derült, lemondott hadseregtábornoki
rendfokozatáról