Német eredetű angyalföldi munkáscsaládban született. Apja, Wéber József eredetileg vasöntő, később kvalifikált hajóipari szakmunkás, angyalföldi szakszervezeti és szociáldemokrata vezető volt, anyját Zsuvel Máriának hívták. Vezetéknevét 1945 után változtatta meg.
Négy polgári osztályt végzett, 1936-tól famintakészítő-tanonc, majd -segéd volt a Ganz Danubius Rt. Hajógyárában. 1939-ben lépett be a Magyarországi Mintakészítők Szakszervezetébe, később csatlakozott a vasasszakszervezethez is. 1940-ben felvették az illegális kommunista pártba. 1944. szeptemberben behívták katonának, s munkaszolgálatosként Székesfehérvárra vitték erődépítésre, de november elején egy eltávozásról nem tért vissza, s a szovjet csapatok bevonulásáig Budapesten bujkált.
1945-től a hajógyári üzemi bizottság tagja volt, 1946. januárban két hónapos pártiskolára Debrecenbe utazott, amelynek elvégzését követően munkahelye MKP-szervezete végrehajtó bizottságának tagja lett. 1946. októbertől az MKP Budapest XIII. kerületi bizottsága területszervezőjeként, szervezőtitkáraként, 1947. márciustól a nagy-budapesti pártbizottság szervezési osztálya politikai munkatársaként, később a titkárságon Kádár János referenseként tevékenykedett. 1949. márciusban kinevezték a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége szervezési osztályának vezetőjévé, 1950. májusban pedig a szövetség főtitkárhelyettesévé választották. 1950. októbertől a Szovjetunió Kommunista Pártja pártfőiskolájára küldött első magyar csoport tagjaként Moszkvában tanult. A hároméves képzés befejezése előtt hazahívták, s 1952. novemberben – Rákosi Mátyás főtitkár közvetlen alárendeltjeként – megbízták a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Irodájának vezetésével. 1953 elején Farkas Mihály és Piros László mellett tagja lett a letartóztatott Péter Gábor ügyével foglalkozó „triumvirátusnak”, s személyesen is részt vett az Államvédelmi Hatóság volt vezetőjének kihallgatásában. 1953. májusban parlamenti mandátumot szerzett, 1958-ig volt az Országgyűlés tagja.
Az MDP KV 1953. június 27–28-i plénumán kooptálták a testületbe, s KV-titkárrá választották, a Politikai Bizottságba azonban, amely akkortól a legfőbb döntéshozó testületnek számított, nem került be. A KV-titkárok felügyeleti területeit többször változtatták, Vég előbb a KV Ipari és Közlekedési Osztálya, az Adminisztratív Osztály (1953. szeptemberig, majd 1955 márciusától ismét), valamint a Nemzetközi Kapcsolatok Osztály és a KV Iroda, valamint 1954. május után a Terv és Pénzügyi Osztály, illetve a Kereskedelmi Osztály munkáját ellenőrizte. 1954. október végétől az átnevezett ipari osztályok többségét és a KV Iroda tevékenységét felügyelte. 1955. novembertől az Ipari és Közlekedési Osztály, a Külügyi Osztály, a KV Iroda, a Vasútpolitikai Osztály, valamint Borsod, Fejér, Nógrád, Veszprém és Zala megye, ezeken kívül 1955. december 20-ától az Elnöki Tanács Titkársága és a KV Élelmiszeripari Csoportja tartozott hozzá. Az MDP KV 1956. júliusi ülése után pedig az Ipari és Közlekedési Osztályt, a Nemzetközi Kapcsolatok Osztályát, a KV Irodát, valamint a Vasútpolitikai Osztályt felügyelte.
Az MDP KV 1956. október 23/24-én éjszaka, a forradalom kitörése miatt tartott ülésén kimaradt a Titkárságból. 1956. november 1-jén a szovjet csapatokhoz menekült, 1956. november 6-án Szolnokra ment, ahol a szovjet főparancsnokságon 17-éig ő volt az új kommunista párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt képviselője. 1957. májusban az MSZMP Budapest XIII. kerületi Bizottsága ipari osztályvezetőjévé nevezték ki, 1957. szeptemberben a kerületi pártbizottságba is beválasztották. 1959-től nyugdíjazásáig a Vegyipari Gép- és Radiátorgyár (Budapesti Vegyipari Gépgyár) igazgatójaként dolgozott.