Balatongyörökön született 1923-ban. Eredeti foglalkozása géplakatos volt. 1945-ben
belépett az MKP-ba. 1949 és 1953 között a Fémáru és Szerszámgépgyár, 1953–1955 között a diósgyőri Lenin Kohászati Művek párttitkára volt. Az ötvenes években elvégezte
a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemet, majd 1958-ban a moszkvai pártfőiskolát. 1958. december 10. és 1961. szeptember 4. között az MSZMP Budapesti Bizottság
II. kerületi pártbizottságának első titkára. 1961. szeptembertől 1966-ig a Honvédelmi Minisztérium politikai főcsoportfőnöke, miniszterhelyettese vezérőrnagyi rangban. 1961-
ben bekerült a HM Katonai Tanácsába is, majd az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága
(KEB) tagjának is megválasztották. 1966. május 3-tól december 3-ig a KB AO helyettes
vezetője, majd 1974-ig vezetője volt. 1970 májusában Harangozó Szilveszterrel együtt a
Szovjetunióba száműzött Rákosi Mátyáshoz küldték, hogy aláírassanak vele egy dokumentumot, mely szerint a volt pártvezető csak akkor térhet haza, ha vállalja az itthoni
házi őrizetet (Rákosi ezt megtagadta). 1974. március 21től 1984. december 6-ig a Minisztertanács elnökhelyettese. 1963–1967 között országgyűlési képviselő is volt, 1970-
től 1985-ig az MSZMP KB tagja, 1985-től nyugdíjasként élt 1994-es haláláig