1906. szeptember 13-án született Budapest. Pesterzsébeten végezte a négy polgárit. 1950-ben levelező tagozaton végzett a Műszaki Akadémia mélyépítő tagozatán. Mint kőművessegéd egész fiatalon került a munkásmozgalomba. 1927-től a szakszervezet tagja, az 1935-ös budapesti építőmunkássztrájk egyik szervezője és irányítója, ettől kezdve a MÉMOSZ Építő Szakszervezet tagja. 1937-től a Magyar Szociáldemokrata Párt tagja, 1939-től a Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) pesterzsébeti csoportjának elnöke, 1941-től a MÉMOSZ Központi Vezetőség tagja. 1941-től az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja tagja, 1942 májusában letartóztatták és félévi börtönbüntetésre ítélték, szabadulása után kitiltották Budapestről. 1944 őszétől Pesterzsébeten részt vett az ellenállási mozgalomban, 1945 januárjától a Magyar Kommunista Párt pesterzsébeti titkára, májustól a helyi nemzeti bizottság elnöke, 1945-től a párt Központi Ellenőrző Bizottsága elnöke. 1945-től két évig nemzetgyűlési, majd 1947-től 1953-ig országgyűlési képviselő. 1946 és 1948 között az Ózdi Kohászati Művek párttitkára, 1948-tól egy éven át a Magyar Dolgozók Pártja Borsod Vármegyei Bizottságának első titkára. 1949-től Rákosi Mátyás hű embereként a Közlekedésügyi és Postaügyi Minisztérium politikai államtitkára, illetve első miniszterhelyettes, 1949-től 1953-ig az Elnöki Tanács tagja, közben elvégezte a Gazdasági és Műszaki Akadémiát. 1956. december 4-én az Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei Intéző Bizottsága elnöke lett, majd 1957 júliusától az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága első titkára lett, tisztségét 1961. október 6-ig tartotta meg. 1957-ben ismét az MSZMP Központi Bizottságának tagja, 1962-től haláláig a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese volt. 1958-tól 1963-ig ismételten országgyűlési képviselő. 1949-1953 és 1961-1963 között az Elnöki Tanács tagja. Budapesten halt meg 1965. március 31-én.