Szülei Eckl András és Koszta Mária voltak. Apja kőfaragóként, később villanyszerelőként
kereste a család kenyerét.
Szülőhelyén három polgári osztályt végzett, majd géplakatosnak tanult, 1940. januártól
a tatabányai Magyar Általános Kőszénbánya Rt. villamos erőművénél dolgozott
szakmájában. 1943-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba, 1944-ben propagandaanyag
terjesztésével vette ki részét a németekkel szembeni ellenállásból. 1945. márciustól
a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség helyi szervezőjeként és üzemi bizalmiként
tevékenykedett, s még ugyanabban az évben „átigazolt” a Magyar Kommunista
Pártba. 1947-ben az MKP tatabánya-ótelepi szervezete titkára, majd a Komárom megyei
pártbizottság tömegszervezeti felelőse, 1948-ban tatabányai városi párttitkár lett.
1948–1949-ben hat hónapos pártiskolát végzett, azt követően előbb a Magyar Dolgozók
Pártja Komárom megyei bizottsága szervezési osztályának vezetőjévé, 1949. júliusban
pedig a Mohács mellé tervezett vaskombinát párttitkárává nevezték ki. Az építkezés
leállítása után továbbra is Baranyában maradt, 1950. januárban megtették a
megyei pártbizottság agitációs és propagandatitkárának. 1950. májusban ugyanabban
a beosztásban áthelyezték Heves megyébe, s 1950. júliusban már a megyei pártbizottság
első titkára lett. 1952 elején visszakerült Pécsre, ahol az év augusztusától az MDP
Baranya Megyei Bizottsága első titkáraként dolgozott. 1953. májusban országgyűlési
képviselővé választották, parlamenti mandátumát élete végéig megtartotta. 1954. februárban
belügyminiszter-helyettessé, júliusban az új belügyminiszter, Piros László első
helyettesévé nevezték ki.
Az MDP III. kongresszusán (1954. május 24–30.) a Központi Vezetőség, az 1955.
novemberi KV-ülésen a KV Titkárságának tagjává választották. KV-titkárként az Adminisztratív
Osztályt, a Párt- és Tömegszervezetek Osztályát, a Honvédelmi Minisztérium
Politikai Főcsoportfőnökségét, a Heves, a Komárom, a Szabolcs-Szatmár, a Szolnok és
a Vas megyei pártszervek munkáját felügyelte, 1956. júliustól hozzá tartozott az Elnöki
Tanács is. A forradalom kitörése miatt 1956. október 23-áról 24-ére virradó éjjel megtartott
KV-ülésen felmentették beosztásából. 1956. november 1-jén Szolnokra utazott,
majd a Kádár-kormány utasítására 1956. november 16-án a Szovjetunióba távozott.
A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. február 26-i
ülésének döntése értelmében a következő hónapban visszatért Magyarországra. 1957.
áprilisban az MSZMP egri városi szervezetének élére állították, 1959. októbertől ismét
Baranya megyei első titkárként működött.
1962. februártól miniszterhelyettesi rangban a sportéletet irányító Magyar Testnevelési
és Sporttanács, illetve 1963-tól a Magyar Testnevelési és Sportszövetség elnöke,
mellette 1964–1969 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is volt. 1962. novemberben
beválasztották az MSZMP Központi Bizottságába. 1969. november végén immár
harmadszor lett a Baranya megyei pártbizottság első számú vezetője, amely tisztét
élete végéig betöltötte.