Apja, Matolcsi János két kataszteri hold földön gazdálkodott, mellette napszámosként is kénytelen volt munkát vállalni, az 1945-ös földosztáskor még két hold földet kapott. Anyja neve Némethi Erzsébet volt.
A négy elemi és a négy polgári kijárása után 1937-ben betűszedőtanonc lett, segédlevelét 1941-ben kapta meg. Egy évig szülőfalujában, 1942. augusztustól Budapesten a Franklin, 1942. novembertől a Pallas Nyomdában dolgozott szakmájában. 1942-ben belépett a nyomdászok szakszervezetébe, 1943. februárban a Szociáldemokrata Pártba. 1944. novemberben nem tett eleget a katonai behívóparancsnak, hanem egy ideig bujkált, majd a fronton átszökve hazatért.
1944. decemberben az újonnan megalakított, a kommunista párt égisze alatt működő Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Madisz) berettyóújfalui titkáraként kezdte politikusi pályáját. 1945 elején felvették a Magyar Kommunista Pártba, februárban hathetes pártiskolára küldték, ahonnan a Madisz Bihar megyei titkáraként tért vissza Berettyóújfaluba. 1945. júliustól az MKP Bihar Vármegyei Bizottságának ifjúsági megbízottja, később propagandistája, 1946. novembertől berettyóújfalui községi párttitkár volt. 1948. októbertől hat hónapos pártiskolát, majd négy hónapos agrárpolitikai tanfolyamot végzett. Tanulmányai befejezését követően a központi pártapparátusba került: 1949. szeptembertől a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Osztálya alosztályvezetőjeként, 1952. szeptembertől megbízott, 1953. júliustól kinevezett osztályvezetőjeként dolgozott, 1953–1958 között országgyűlési képviselő is volt. 1954. május 30-án az MDP KV és a KV Titkárságának tagjává választották. KV-titkárként a Mezőgazdasági Osztályt felügyelte, 1954. október végétől hozzá tartozott az élelmiszeripari és a begyűjtési intézményi hálózat is. 1955. novemberben a Hegedüs-kormány földművelésügyi miniszterének nevezték ki, bársonyszékét Nagy Imre második kormányának 1956. október 27-i átalakításáig őrizte meg.
1957 elején a Gazdasági Figyelő című hetilap főszerkesztő-helyettese, 1957. március 15. és július 31. között földművelésügyi miniszterhelyettes és az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának főigazgatója volt. 1957. októberben kinevezték a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatójává. 1963-ban a gödöllői Agrártudományi Egyetemen mezőgazdasági mérnöki oklevelet, 1966-ban ugyanott A szarvasmarha testalakulásának történeti vizsgálata a hazai subfossilis csontleletek alapján című értekezésének megvédésével egyetemi doktori címet szerzett. Vezetői pozíciójáról lemondva 1969-től haláláig a múzeum tudományos főmunkatársaként dolgozott. Archezoológusként elsősorban oszteológiával, háziállat- történettel foglalkozott. A háziasítás okozta változásokhoz új, széles körben elterjedt biometriai módszereket dolgozott ki. 1983-ban posztumusz megkapta a mezőgazdasági tudományok kandidátusa tudományos fokozatot.