Apja, Vastagh Pál mezőgazdasági munkás, gazdálkodó, később járási tanácsi középvezető,
majd a Békés Megyei Temetkezési Vállalat igazgatója, anyja, Tomasovszki
Mária óvónő volt.
Az általános iskolát Orosházán és Békéscsabán, a középiskolát Szegeden végezte.
1965-ben a szegedi Tartósító és Húsipari Technikumban érettségizett, majd egy év
sorkatonai szolgálat után megkezdte tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Karán (JATE ÁJTK), ahol 1971-ben doktorált. 1966-
ban belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, 1971-től függetlenített politikai
munkatársként
a párt ifjúsági szervezete, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség
JATE-
bizottságának titkáraként dolgozott. 1973-ban kinevezték a JATE ÁJTK állam- és
jogelméleti
tanszéke egyetemi tanársegédévé, 1977-ben pedig egyetemi adjunktusává,
de oktatói munkája mellett 1973–1976 között a KISZ Központi Bizottsága egyetemi és
főiskolai tanácsának elnöki posztját is betöltötte, 1976–1981 között pedig a KISZ KB Intéző
Bizottságának tagja volt. 1983-ban felvették a Szovjetunió Kommunista Pártja KB
Társadalomtudományi Akadémiájára aspiránsnak, 1986-ban a szocialista orientációjú
fejlődő országok társadalom- és államelméletéről írt disszertációjának megvédésével
kandidátusi fokozatot szerzett. 1987-ben egyetemi docenssé nevezték ki, 1988. júliustól
1989. január végéig a JATE ÁJTK dékánja volt.
1988. decemberben az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága első titkárává választották,
1989. áprilisban, a rendszerváltozás hajnalán, bekerült az állampárt Központi
Bizottságába és a legfőbb döntéshozó szervének számító Politikai Bizottságába egya-
ránt, június végétől a PB helyébe lépő, nagyobb létszámú (a 9 PB tagot, a 3 KB-titkárt
és további 9 főt magában foglaló) Politikai Intéző Bizottságban is helyet kapott.
Az MSZMP 1989. október 7-i megszűnésekor csatlakozott a jogutód Magyar Szocialista
Párthoz, október 10-től 1990. május 26-ig az új párt országos elnökségi tagjaként,
1989. november 1. és 1990. szeptember 1. között a párt vidéki titkáraként működött.
1990. januárban országos feltűnést keltett egy vidéki választási rendezvényen tett kijelentésével,
miszerint a következő országgyűlés négy évet fog ülni, „de nem a Kossuth
téren, hanem az újra megnyitott Recsken”. 1990. áprilistól 2006. októberig folyamatosan
országgyűlési képviselő volt.
Pártja 1994-es nagyarányú választási győzelmét követően a Horn Gyula vezette
szocialista–szabaddemokrata kormányban 1994. július 15-től 1998. június 8-ig az igazságügyi
tárca élén állt. A törvényhozásban 1998. szeptember–2000. december között
az MSZP frakcióvezető-helyettese, 2002. május–2006. május között az alkotmány- és
igazságügyi bizottság, illetve 2006. májustól októberig az alkotmányügyi, igazságügyi
és ügyrendi bizottsága elnöke volt. 1999–2002 között az MSZP Békés megye elnökeként,
2004-től a miniszterelnök közjogi és jogharmonizációs tanácsadó testületének
elnökeként is tevékenykedett. Közéleti feladatai mellett 1994-ig a JATE-n, 1999-től főiskolai
tanárként a budapesti Általános Vállalkozási Főiskola nemzetközi kapcsolatok
tanszékén tanított, 2004-ben megbízták a főiskola főigazgatói tisztének ellátásával.
2006. októberben ottawai nagykövetté nevezték ki, megbízatása lejárta után 2010-
ben rektorként visszatért az Általános Vállalkozási Főiskola élére.