miniszter
Nehézipari Minisztérium
1949.06.11 - 1950.12.16
miniszter
Kohó- és Gépipari Minisztérium
1950.12.16 - 1952.01.05
középgépipari miniszter
1952.01.05 - 1953.07.02
mb. vezető
Kohászati Minisztérium
1952.12.06 - 1953.07.04
miniszter
Kohó- és Gépipari Minisztérium
1953.07.04 - 1954.10.09
Apja, Zsofinyecz Mihály napszámos, anyja, Majercsák Rózsa háztartásbeli volt. A családban nyolc gyerek született, közülük ő volt a legidősebb.
A hat elemi után 1922-ig alkalmi munkákból élt, majd három hónapig kazánkovács- tanuló volt. 1923-ban a kispesti Hofherr-gyárban (Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Művek, HSCS) lett vasöntőtanonc, segédlevelét 1925-ben kapta kézhez. 1923-ban kapcsolódott be a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége ifjúsági szervezetének tevékenységébe. Munkahelyéről 1925-ben elbocsátották, ekkor a Siemens Gépgyárban tudott elhelyezkedni, ahol 1926-ban szakszervezeti bizalminak választották. 1927–1929-ben kisebb üzemekben dolgozott, majd 1934-ben ismét a Hofherr-gyárban kapott munkát, az üzem öntödéjében alkalmazták. 1935-ben műhelybizalmivá, 1938-ban az acélöntöde főbizalmijává választották, tagja lett a vasasszakszervezet szervezőbizottságának. 1934-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Az ország 1944. március 19-i német megszállása után bujkálni kényszerült.
1945-ben átigazolt a Magyar Kommunista Pártba, s a Hoffherr-gyárban megválasztották az üzemi bizottság elnökévé. A 100 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató üzemek államosításakor, 1948. márciusban munkásigazgatóvá nevezték ki, később vállalatvezetői, majd vezérigazgatói beosztásba került. 1949. júniustól 1954. októberig a különböző nevet viselő gépipari (és hadiipari) minisztériumokat vezette, 1949–1952 között egyúttal a Népgazdasági Tanács tagja is volt. Műszaki ismereteit a kétéves Gazdasági és Műszaki Akadémián, az úgynevezett Vörös Akadémián szerezte. 1949. májusban és 1953. májusban is országgyűlési képviselővé választották.
1950. május 31-én bekerült a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége soraiba és póttagként a Politikai Bizottságba. 1951. márciustól 1954. májusig a PB rendes tagja volt. A politikai vezetés élvonalából való kiesése után 1954. októbertől miniszterhelyettesi rangban a csepeli Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek vezérigazgatójaként dolgozott.
1956. novemberben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, s tevékeny szerepet játszott a csepeli munkástanács felszámolásában. 1957. márciusban kohó- és gépipari miniszterhelyettessé nevezték ki, beosztásból 1962. februárban saját kérésére nyugdíjazták. 1957–1975 között a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szövetsége Központi Vezetősége tagja volt.