Eredeti neve Rosner Jenő volt. Apja egy fatelepen dolgozott, anyja, Sztrul Regina a
háztartást vezette. Tíz testvére született. Családjával együtt gyermekkorában Budapestre
költözött, tízévesen teljes árvaságra jutott.
Négy elemi és egy polgári iskolát végzett, majd kárpitosmesterséget tanult. 1927-ben
belépett a törvényen kívüli Kommunisták Magyarországi Pártja legális szervezetének
számító Magyarországi Szocialista Munkáspártba, majd a KMP ifjúsági szervezetéhez,
a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségéhez csatlakozott. 1929-ben a
KIMSZ Központi Bizottsága és titkársága, illetve a KMP ideiglenes titkárságának tagja
lett, 1930-ban a KIMSZ Bécsben tartott második kongresszusán már előadóként vett
részt, témája az „antimilitarista harc” volt. Augusztusban a párt Moszkvába küldte,
ahol a nemzetközi Lenin Iskolán tanult, és mellette a Kommunista Ifjúmunkás Interna-
cionáléban dolgozott. 1933-ban a KIMSZ titkáraként tért vissza Magyarországra. 1934.
márciusban letartóztatták, és kilenc év börtönre ítélték. 8 év és 4 hónap után, 1942
júliusában szabadult, a KB titkársága tagjaként és a budapesti területi pártbizottság
titkáraként bekapcsolódott a KMP tevékenységébe. 1943. februárban újra rendőrkézre
került, ekkor három év börtönt kapott, de 1944 novemberében megszökött a fogságból,
és sikerült felvennie a kapcsolatot az illegális pártvezetéssel.
1945. január 19-én a Magyar Kommunista Párt Budapesten újjászervezett első legális
Központi Bizottságának a tagja, január 22-én a KB Szervezési Osztályának vezetője,
január 26-án a KB Titkárságának tagja lett. Február 22-étől a budapesti KB és a volt
moszkvai emigránsokból álló debreceni Központi Vezetőség egyesülésével létrejött
új KV vezető szerveiben is helyet kapott. 1945. április 14-én kimaradt a Titkárságból,
de 1945. május 22-én bekerült az MKP akkor megalakított Politikai Bizottságba. 1946.
októbertől már csak póttagként vehetett részt a PB ülésein, „cserébe” 1946. októbertől
– egészen annak 1953. júniusi megszüntetéséig – a KV Szervező Bizottságának
tagja, később helyettes vezetője, majd vezetője lehetett. 1945 áprilisától 12 éven át
folyamatosan parlamenti képviselő (mandátumától 1957. május 9-én fosztották meg),
1949. augusztus–1951. május és 1956. február–1957. május között az Országgyűlés tagjai
közül választott kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács tagja, 1951. május–1953.
március között a testület helyettes elnöke is volt.
A szociáldemokrata pártot magába olvasztó, a Magyar Dolgozók Pártja nevet felvett
kommunista állampárt apparátusában 1948. júliustól a Központi Szervezési és Instruktor
Osztályt irányította, 1948. novembertől a KV Titkárságának tagja, 1949. júliustól egyúttal
a nagy-budapesti pártbizottság titkára, 1950. júniustól pedig a KV Káderosztályának
vezetője is volt. KV-titkárként saját osztályain kívül 1949-ig a Tömegszervezési Osztályt
és a Káderosztályt, majd a Szervezési és Instruktor Osztályt felügyelte. 1949. szeptemberben
ismét a PB rendes tagjává választották. A KV 1951. március 2-i ülésén Rákosi
előterjesztésére „nem titkársági tagként” KV-titkár maradt. 1951. április–november között
Farkas Mihály és Kiss Károly mellett tagja volt annak a bizottságnak, amely a letartóztatott
Kádár János, Donáth Ferenc és Kállai Gyula ügyében felügyelte a nyomozást.
1952. januárban a KV Párt- és Tömegszervezetek Osztálya vezetésével bízták meg. 1953
februárjában, miután bátyját letartóztatták, az „éberség elmulasztása miatt” visszahívták
a PB-ből és a Szervező Bizottságból egyaránt, leváltották osztályvezetői beosztásából,
és az MDP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának élére „száműzték”.
1954. júniustól a budapesti pártbizottság első titkáraként, majd 1955. áprilistól újra
PB-tagként visszatérhetett a politikai élvonalába. 1955. novemberben ismét KV-titkár
lett: felügyeleti területe a KV mellett működő kádercsoport volt, decemberben megkapta
mellé a Központi Ellenőrző Bizottságot is. 1956 tavaszán Farkas Mihálynak a
törvénytelenségek idején játszott szerepét vizsgáló bizottság vezetője lett, 1956 nyarán
– Rákosi leváltása időszakában – sikertelenül próbálta megszerezni az első titkári
posztot.
Az MDP KV 1956. október 23/24-i, a forradalom kirobbanása miatt összehívott ülésén
a felkelés leverésének irányítására megalakított Katonai Bizottság tagjává választották
(25-éig ő volt a testület vezetője is), de PB-tagságától és KV-titkári funkciójától
egyaránt megfosztották. Október 30-án leváltották a budapesti pártbizottság éléről is,
október 31-én a szovjet hatóságok több rákosista vezetővel együtt Moszkvába menekítették.
1956. november 4-e után a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány rendkívüli
moszkvai megbízottjának nevezték ki, amellyel tulajdonképpen eltávolították az
új vezetésből. 1958-as hazatérését követően a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetője,
majd 1974-es nyugdíjba vonulásáig a Könnyűipari Szervezési Intézet igazgatója
volt. A Rákosi-korszak elkövetett törvénytelenségeit lezáró vizsgálat nyomán 1962-
ben kizárták a
Magyar Szocialista Munkáspártból, de 1966-ban a Központi Ellenőrző
Bizottság visszavette. 1989. decemberben csatlakozott az újjáalakított MSZMP-hez.