az elnök első helyettese
Központi Statisztikai Hivatal (KSH)
1963.12.07 - 1969.01.23
elnök
Központi Statisztikai Hivatal (KSH)
1969.01.23 - 1973.06.28
az elnök első helyettese
Országos Tervhivatal (OT)
1973.06.28 - 1973.11.02
elnökhelyettes
Minisztertanács
1973.11.02 - 1980.11.27
elnök
Országos Tervhivatal (OT)
1975.05.15 - 1980.06.27
főigazgató
MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete
1980.06.24 - 1985.03.28
igazgató
MSZMP KB Párttörténeti Intézete
1985.03.28 - 1988.07
főtitkár
Hazafias Népfront Országos Tanácsa
1988.07.04 - 1989.10.15
Apja, Huszár István fél hold földön gazdálkodott, mellette Hernádkak kisbírója volt, 1945-ben a földosztáskor 2 hold földet kapott, s még egyet vett. Anyja, Kovács Mária lánykorában háztartási cselédként dolgozott. Teljes neve: Huszár István Zoltán.
A hat elemi és a két év ismétlő iskola kijárása után egy év alatt magánúton elvégezte a polgári iskola első három osztályát, majd 1942-től Szerencsen a negyediket is. 1943-tól a sárospataki Református Tanítóképző Intézetben tanult. 1947-ben leérettségizett, és különbözeti vizsgával bejutott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karára, így az utolsó, tanítóképzős évet már nem fejezte be. Budapesten 1947-től a József Attila Népi Kollégium, 1948 elejétől a közgazdászhallgatókat tömörítő Dózsa György Népi Kollégium, 1948 őszétől 1950-ig az Engels Kollégium tagja és utóbbi titkára volt. 1948 elején belépett a Magyar Kommunista Pártba, párttitkár, 1949-ben gyakornok lett a statisztikai tanszéken. 1951-ben szerzett oklevelet az akkor Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemnek hívott tanintézet politikai gazdaságtan szakán, s tanársegédként továbbra is a statisztikai tanszéken maradt.
1953. májustól a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályának munkatársa volt, statisztikai referensként belső gazdasági analízisekkel foglalkozott. Az 1956-os forradalom idején – hivatalos életrajza szerint – részt vett a pártközpont védelmében. A Kádár-féle Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása után átigazolt a Magyar Szocialista Munkáspártba, s az 1956. november végén Államgazdasági Osztály néven átszervezett addigi osztályán dolgozott tovább, 1961. decemberben osztályvezető-helyettessé lépett elő.
1963. decemberben a Központi Statisztikai Hivatal első elnökhelyettesévé nevezték ki. 1964-től részt vett az új gazdasági mechanizmusnak elnevezett gazdasági reformcsomag kidolgozásában, s 1967. januárban tagja lett az MSZMP Központi Bizottsága Nyers Rezső elnökletével megalakított Közgazdasági Munkaközösségének. 1969. januártól államtitkári rangban a KSH elnöke volt, 1970. novemberben bekerült az MSZMP KB-ba. 1973. júniusban – szintén államtitkári besorolással – az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese, az év novemberében pedig a Minisztertanács elnökhelyettese lett. 1975. májusban – továbbra is miniszterelnök-helyettesként – átvette a kormányfővé előlépett Lázár Györgytől az Országos Tervhivatal és az Állami Tervbizottság vezetését, s a július 2-i KB-ülésen beválasztották az állampárt legfőbb döntéshozó testületébe, a Politikai Bizottságba is.
Az MSZMP XII. kongresszusán (1980. március 24–27.) kimaradt a Politikai Bizottságból, az év júniusában kormányzati funkciói alól is felmentették, s az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatójává „fokozták le” (egyúttal a KB Gazdaságpolitikai Bizottságából, amelynek 1975. márciustól volt tagja, átkerült az Agitációs és Propaganda Bizottságba). 1985. március végén addigi posztját Aczél György kapta meg, s őt átültették az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatói székébe. 1988. júniusban Pozsgay Imre utódaként a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Kállai Gyula 1989. márciusi lemondása után elnök-főtitkár lett. 1989. októberben, s népfront „pártoktól független mozgalommá” való átalakulásakor nyugállományba vonult. 1980–1985 között, majd 1988. októbertől 1990-ig ismét országgyűlési képviselő volt.