Rakamazon született 1927. szeptember 27-én. Munkás származású, apja kőbányász volt. 1941-ben fejezte be általános iskolai tanulmányait, majd segédmunkásként, kőtörőként, 1942-től asztalossegédként dolgozott. 1945. január 1-től 1947-ig a rakamazi községházán volt adminisztrátor, majd a tiszanagyfalui községházán adóügyi előadó. 1945-ben lépett be a kommunista pártba, ugyanekkor a MADISZ községi szervezetének vezetőségi tagja, utóbb titkára volt. 1947-ben az ózdi gyárban vállalt alkalmi munkát, majd 1949-ig Miskolcon volt asztalossegéd. 1949 júniusától 1950 közepéig a Szakmaközi Bizottságon dolgozott, majd néhány hónapig a nyíregyházi, 1951 áprilisától a budapesti Vízügyi Igazgatóságon volt személyzeti előadó. 1951-ben öthónapos pártiskolát végzett, majd függetlenített pártmunkás lett, a Központi Vezetőség Párt- és Tömegszervezetek Osztályán volt politikai munkatárs. A kétéves pártfőiskola elvégzése után 1955-től a sárospataki, majd a járások egyesítése után a sátoraljaújhelyi járási pártbizottság első titkára. Később közgazdasági technikumot és felsőfokú növénytermesztési technikumot, 1961-ben tartalékos tiszti tanfolyamot végzett, ahol főhadnagyi rendfokozatot ért el. 1965. február 4-én saját kérésére mentették fel első titkári tisztségéből, ekkor a Borsod Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke lett. 1973. március 1-től az Agrokonzum Mezőgazdasági Termékértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat igazgatója volt, majd 1977. április 1-től haláláig a Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Központi Borsod megyei Vállalat igazgatója. 1979. január 25-én halt meg.