Született: Nagyszombat, 1908.06.25

Meghalt: Budapest, 1960.01.05

Párt- és tömegszervezeti tagság:

Magyar Dolgozók Pártja
Magyar Kommunista Párt
Magyar Szocialista Munkáspárt

Pártfunkció:

osztályvezető	MDP Központi Vezetősége	Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztály	1954.10 - 1956.10.31
póttag	MSZMP Központi Bizottsága		1957.06.29 - 1959.12.05
tag	MSZMP Központi Bizottsága		1959.12.05 - 1960.01.05

Munkahely, egyéb foglalkozás, szolgálat, jogviszony:

politikai államtitkár Pénzügyminisztérium 1945.11.23 - 1951.01.27
pénzügyminiszter első helyettese Pénzügyminisztérium 1951.01.27 - 1955.01.10
pénzügyminiszter első helyettese Pénzügyminisztérium 1956.11.16 - 1957.05.09
pénzügyminiszter Pénzügyminisztérium 1957.05.09 - 1960.01.05

Szerkesztett életrajz:

Apja államvasúti mérnök, a MÁV műszaki tanácsosa volt, anyját Molnár Ilonának hívták. Szüleivel az impériumváltás miatt 1919-ben költöztek Budapestre. A fővárosban
érettségizett 1926-ban, majd a budapesti tudományegyetem közgazdaság-tudományi
karán 1931-ben közgazdász oklevelet szerzett, a következő évben doktorált. Egyetemi
tanulmányai után kezdetben közgazdász-szemináriumokon oktatóként dolgozott, mellette revizori, könyvelésszervezési munkákat vállalt. 1933-ban másodmagával nyomdaüzemet nyitott, amelyet 1938-ban könyvkiadóval bővített, revizori megbízatásokat
vállalt, saját elméleti közgazdaság-tudománnyal, könyvvitellel, gazdasággal kapcsolatos írásait is megjelentette. Az 1930-as években politikával nem foglalkozott, de anyagilag támogatta a bebörtönzött kommunisták anyagi megsegítésére létrehozott Vörös
Segélyt. 1940-től több alkalommal behívták munkaszolgálatra, 1944. szeptemberben
alakulatától megszökött, és a főváros felszabadításáig bujkált.
1945. februárban belépett a Magyar Kommunista Pártba. Gazdaságpolitikai területen kapott megbízatásokat: előbb a Pénzintézeti Központ főrevizora, majd az Országos Gazdasági Tanács főtitkára volt. Az 1945. novemberi nemzetgyűlési választások
után az MKP jelöltjeként kinevezték a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárává.
Jelentős szerepe volt az 1946. évi pénzügyi stabilizáció megteremtésében, majd az
első hároméves terv kidolgozásában, ezért 1946. augusztusban rövid időre a Magyar Nemzeti Bank kormánybiztosa is lett. 1949. májusban beválasztották a gyakorlatilag
már egypárti parlamentbe, mandátumát élete végéig megtartotta. 1951. január végétől az államtitkári címek megszüntetése miatt a pénzügyminiszter első helyetteseként
folytatta tovább addigi munkáját. 1954. szeptembertől a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanszékvezetőnek is felkérték, 1959-ben védés nélkül elnyerte
a közgazdaság-tudományok kandidátusa tudományos fokozatot. 1954. októberben a
pártközpont terv-, pénzügyi és kereskedelmi osztályának vezetésére rendelték, tisztségét a Magyar Dolgozók Pártja fennállásáig, 1956. október végéig töltötte be.
Az 1956-os forradalom leverése után átigazolt a széthullott állampárt, az MDP utódaként megalakított Magyar Szocialista Munkáspártba. November 16-án a Kádár-féle
Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban ismét kinevezték a pénzügyminiszter
első helyettesévé, 1957. május 9-én pedig pénzügyminiszterré. Az 1957. júniusi országos pártértekezleten póttagként bekerült a Központi Bizottság soraiba, az MSZMP VII.
kongresszusán (1959. november 30–december. 5.), két hónappal halála előtt, a testület
teljes jogú tagja lett. 1957 tavaszán a kormány által életre hívott, a gazdasági reform
kidolgozásáért felelős Közgazdasági Bizottság titkára volt. Bár a radikális reformokra
tett javaslatai néhány hónap alatt háttérbe szorultak, 1959 tavaszán támogatásával átfogó koncepció nélkül kisebb racionalizálásra, a terv egyszerűsítésére került sor.