Szilágyi Dezső
Született:
Budapest, 1897.09.23
Meghalt:
Budapest, 1967.01.26
Párt- és tömegszervezeti tagság:
Pártfunkció:
Munkahely, egyéb foglalkozás, szolgálat, jogviszony:
Szerkesztett életrajz:
Apja cipészmester volt, anyját Auer Saroltának hívták.
A hat elemi elvégzése után 1909-ben szabóinasnak állt, segédlevelének 1914. évi megszerzésekor belépett a szabóipari munkások szakszervezetébe és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. A Galilei Körben hallgatta Szabó Ervin előadásait, ezért rendőri
felügyelet alá került, ami elől 1916-ban fél évre Bécsbe költözött. 1918. januárban részt
vett az annexió nélküli békét és választójogot követelő sztrájkban. 1918. november végén belépett az akkor megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1919. február
21-én a Népszava kiadóhivatalánál történt lövöldözés miatt a terézvárosi pártszervezet
elnökeként a KMP több vezetőjével együtt őt is letartóztatták, a Gyűjtőfogházból március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásakor szabadult. A kommün alatt a kommunista
és a szociáldemokrata párt fúziójával létrejött Magyarországi Szocialista Párt sajtóterjesztési osztályának munkatársa volt, s tagja lett a Budapesti Központi Forradalmi
Munkás- és Katonatanács 500-as bizottságának. 1919. május elején önként csatlakozott
a Magyar Vörös Hadsereghez, az aradi 33. ezred 2. zászlóaljának politikai biztosaként
részt vett az északi hadjáratban.
A Tanácsköztársaság bukása után rövid időre letartóztatták, kiszabadulását követően hamis papírokkal elhagyta az országot. 1920-tól Csehszlovákiában, 1921-től Bécsben
élt, Magyarországra küldendő kommunista röplapok készítésében és terjesztésében
vállalt szerepet, tagja lett a KMP Központi Bizottságának is. 1923 őszén Moszkvában
telepedett le. Belépett az Oroszországi (bolsevik) Kommunista Pártba, 1937-ig az egyik
moszkvai kerület párttitkárként tevékenykedett, középiskolát és párfőiskolát végzett.
Ezután kinevezték a moszkvai Állami Ruházati Ipar Főigazgatóság élére, később a
moszkvai városi tanács kereskedelmi és ellátási osztályát vezette. 1938 és 1945 között hamis vádak alapján többször is vizsgálati fogságba helyezték, majd munkatáborba
hurcolták. 1955-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta. Még abban az évben hazatért, decemberben átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába.
Az 1956-os forradalom után hitet tett a Kádár-féle vezetés mellett, 1957. februárban
– főként nyelvismerete miatt – kinevezték a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Külügyi Osztályának vezetőjévé. 1957 decemberében megválasztották a
Magyar Partizánszövetség elnökének is, e tisztében a következő évben Fehér Lajos
követte. Az MSZMP VII. kongresszusán (1959. november 30–december 5.) bekerült az
MSZMP KB-ba. 1960. áprilistól 1963. szeptemberi nyugdíjazásáig varsói nagykövet volt.
1966. decemberben kimaradt a KB-ból, s a Központi Ellenőrző Bizottság tagjává választották.