Kaposvárott született 1919. március 20-án Matovics Károly Gyula néven, vezetéknevét 1935-ben változtatta meg Rostásra. Édesapja segéd, segédmunkás volt több helyen. 1934-ben végezte el a polgári iskolát, később nyomdász szakképzettséget szerzett. 1934. augusztus 1. és 1935. április 19. között a dombóvári Kabai Ferenc pékmester mellett volt kifutó, majd 1935. április 23-ával a kaposvári Új Somogy Nyomdához került betűszedő tanulónak (nyomdászinasnak), 1939-ben betűszedősegéd lett. Rész vett a baloldali mozgalmakban és szervezetekben: bekapcsolódott a kaposvári Munkásotthon politikai és kulturális tevékenységébe (illegális szemináriumokon vett részt, az intézmény könyvtárosa volt, műkedvelő előadásokat szervezett, munkás szavalókórus szervezését segítette, plakátokat ragasztott, röpcédulákat terjesztett), tagja volt a baloldali fiatalok csoportjának, valamint az Énekes Jenő által fedőszervként alapított eszperantista csoportnak. 1939-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba és a Nyomdai és Papíripari Dolgozók Szakszervezetébe. 1940-ben behívták katonai szolgálatra, de egy hónapi szolgálat után mint családfenntartót leszerelték, folytatta munkáját a nyomdában. Katonai szolgálatát 1944 és 1946 között teljesítette a pécsi IV. híradó zászlóaljnál. A zászlóaljat Dániába vitték, ott esett fogságba. 1948. május 14-én kinevezték Kaposvár thj. város polgármesterévé, ezt a tisztséget 1950. augusztus 31-ig töltötte be, mert vizsgálat indult ellene, állásából felmentették, s a pártból is kizárták. Az eljárást végül megszüntették, s a párttagságát is visszakapta. Időközben, 1949–50-ben a debreceni központi pártiskolán öthónapos képzést végzett el. 1950. szeptember 25-ével a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalatnál lett betűszedő, majd 1954. január 1-jével a Somogyi Néplap Szerkesztőségéhez került, ahol olvasószerkesztőként dolgozott 1956. december 15-ig. 1953-ban levelező képzést kezdett el a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola magyar nyelv és irodalom tanszakán, államvizsgáját 1957-ben tette le a Szegedi Pedagógiai Főiskolán, s általános iskolai tanári diplomát szerzett. Ezután két esztendeig tanárként dolgozott (Kercseligeti Általános Iskola gyakorló tanára 1956.december 15.–1957. február 1. között, a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola tanára 1957. február 2.–1958. április 13. között), majd 1958. április 14-ével párthatározattal visszatért korábbi munkahelyére, a Somogyi Néplaphoz olvasószerkesztőnek (emellett a szerkesztőség pártalapszervezete vezetőségének is tagja volt). 1967. április 1-jével megválasztották a Kaposvár Városi Tanács vb elnökének (1971-től tanácselnök), s ezt a pozíciót 1975. augusztus 31-ig töltötte be – amikor is egészségügyi állapotára hivatkozva nyugdíjazását kérte. A közélettől ezután sem vonult vissza: 1976 és 1989 között a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottsága elnöke volt. Tagja volt a megyei tanács végrehajtó bizottságának, az MSZMP Kaposvári Pártbizottságának és Végrehajtó Bizottságának. Kitüntetések: Munka Érdemérem (1956), Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965), Szocialista Hazáért Érdemrend (1968), Tegyünk többe Somogyért kitüntetés (1968), tanácsi törzsgárda jelvény ezüst fokozata (1969), dicsérő oklevél (1972), Kaposvár város díszpolgára (1975), Népfront mukáért kitüntető jelvény arany fokozata (1989). Tömegszervezeti és párttagság: Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete (1939-től), SZDP (1939-től), MDP, illetve MSZMP (1948-tól). Kaposvárott hunyt el 2005-ben, sírja a kaposvári Keleti temetőben található.
Források: HU MNL SML XXIII. 3. b. R/1134. sz., HU MNL SML XXXIII. 1., Somogyi Néplap, 1975. december 2. 3.p., 1976. június 13. 3. p., 1989. március 21. 7. p.; Somogyi Hírlap, 2005. május 24. 3. p., 2005. május 27. 15. p.