főtitkár
Szakszervezeti Tanács
1945.02.07 - 1948.08.05
alelnök
Nemzetgyűlés
1945.11.29 - 1947.07.25
miniszter
Iparügyi Minisztérium
1948.08.05 - 1949.06.11
pénzügyminiszter
Pénzügyminisztérium
1949.06.11 - 1950.02.25
elnök
Országos Munkaügyi Bizottság
1950.02.25 - 1950.12.16
miniszter első helyettese
Kohó- és Gépipari Minisztérium
1950.12.16 - 1951.05.08
elnök
Állami Egyházügyi Hivatal
1951.05.08 - 1952.01.05
miniszter
Kohó- és Gépipari Minisztérium
1952.01.05 - 1952.12.06
általános gépipari miniszter
1952.12.06 - 1953.07.04
elnök
Munkaerőtartalékok Hivatala
1953.07.04 - 1954.12.30
első elnökhelyettes
Országos Tervhivatal
1954.12.30 - 1956.10.25
tag
Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány
1956.11.04 - 1957.05.09
pénzügyi vezető
Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány
1956.11.12 - 1957.05.09
közlekedési és postaügyi miniszter
1957.05.09 - 1963.12.07
Szülei napszámosok voltak. Házasságon kívül született, így anyja, Kossa Mária családnevére anyakönyvezték. 4 éves korában árvaságra jutott, és lelencházba került, majd rokonok vették magukhoz.
A keszthelyi premontrei gimnáziumban tett érettségi után Budapestre költözött, rövid ideig újságíró-gyakornokként a Neues Politisches Volksblattnál, majd 1922-től 1942-ig villamosvezetőként a Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt.-nél (BSZKRT) dolgozott. 1928-tól a Villamos- és Helyi Érdekű Vasúti Alkalmazottak Országos Szövetségének tagja, 1933–1940 között titkára volt. 1932-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, az 1930-as években kapcsolatba került Demény Pál kommunista mozgalmával, amely a legnagyobb, nem Moszkvából irányított hazai kommunista csoport volt. A második világháború idején behívták katonának, munkaszolgálatosként 1942-ben Ukrajnába vezényelték a 401-es különleges munkaszázaddal, amelyet szakszervezeti funkcionáriusokból és kommunistákból állították össze. 1943 januárjában több társával együtt sikerült átszöknie a szovjetekhez. Elvégezte a krasznogorszki antifasiszta iskolát, majd 1944-ig az iskola oktatójaként tevékenykedett. 1944 őszén a Kommunisták Magyarországi Pártja moszkvai vezetőinek megbízásából tért visszatért Magyarországra. Az akkor már szovjet kézen levő Szeged érintésével 1944. novemberben Budapestre utazott, ahol a visszaemlékezések szerint a Magyar Front képviselőivel, Ortutay Gyulával és Darvas Józseffel tárgyalt egy ideiglenes kormány felállításáról.
1945. január 19-én a Magyar Kommunista Párt volt moszkvai emigránsokból álló debreceni Központi Vezetősége küldötteként bekerült a budapesti Központi Bizottságba, január 26-án a Titkárság tagja lett (posztját a debreceni KV és a budapesti KB február 22-i egyesülése után is megtartotta). A KB megbízásából Apró Antallal együtt részt vett a szociáldemokrata vezetőkkel folytatott tárgyalásokon, amelyek során megegyeztek abban, hogy az MKP nem alakít saját érdekvédelmi szervezeteket, hanem csatlakozik a meglévő szakszervezetekhez, amelyek vezetését paritásos alapon osztja meg egymás között a két párt. A megállapodás értelmében 1945. február 7-én megkapta a szakszervezeti mozgalom központi irányító szervének számító Szakszervezeti Tanács (Szaktanács) főtitkári posztját. 1945. áprilisban Budapesten az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották, ettől kezdve élete végéig parlamenti képviselő maradt, 1945. november és 1947. július között a Nemzetgyűlés alelnöki tisztét is betöltötte. 1945. májusban kikerült KV Titkárságából, de tagja lett a Politikai Bizottságnak. 1948. augusztustól iparügyi miniszter, 1949. júniustól pénzügyminiszter és egyúttal a Népgazdasági Tanács tagja volt.
1950. április 25-én kommunista vezetőhöz nem méltó magánéletére hivatkozva kizárták a KV-ból (formálisan ekkor szűnt meg PB-tagsága is, de ténylegesen attól és miniszteri székétől már az 1950. február 23-i PB-ülésen megfosztották), a Központi Ellenőrző Bizottság pedig szigorú megrovás pártbüntetésben részesítette. Bár az MDP II. kongresszusán (1951. február 25–március 1.) póttagként visszavették a KV-ba, ettől kezdve csak a második vonalban kapott helyet. 1950. februárban az Országos Munkaügyi Bizottság elnöke, 1950. decemberben a kohó- és gépipari miniszter első helyettese lett. 1951. májusban az Állami
Egyházügyi Hivatal élére állították, 1952. januártól kohó- és gépipari miniszter, 1952. decembertől általános gépipari miniszter, 1953. júliustól a Munkaerő-tartalékok Hivatalának elnöke, 1954. december végétől az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese volt.
Az 1956-os forradalom idején október 27-étől november 3-áig Nagy Imre nemzeti kormányában a pénzügyeket irányította, csakúgy, mint a Kádár-féle Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagjaként november 12-től. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. február 26-i ülésén kooptálták a testületbe. 1957. májustól 1963. decemberi nyugdíjazásáig közlekedési és postaügyi miniszter volt.