Apja Dénes Pál, anyja Szőke Róza volt. Az elemi iskola kijárása után két polgári osztályt
végzett, majd műszerész és vasesztergályos szakmát tanult, 1941-től a Weiss Manfréd
Acél- és Fémművekben dolgozott. Már 1937-ben belépett a vas- és fémmunkások szakszervezete
ifjúsági csoportjába, tagja lett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak,
csatlakozott az Országos Ifjúsági Bizottsághoz. Hamarosan bekapcsolódott az illegális
kommunista párt tevékenységébe. 1942-ben politikai tevékenysége miatt néhány hónapra
bebörtönözték. 1944. májusban ismét letartóztatták, ekkor hat évet kapott, de
Németországba szállítása közben sikerült megszöknie a fogolytranszportból.
1945. februárban a Szakszervezeti Ifjúsági Titkárság egyik vezetője, majd a koalíciós
alapon szervezett, de erős kommunista befolyás alatt álló Magyar Demokratikus
Ifjúsági Szövetség (Madisz) országos vezetője lett. 1945. szeptemberben pártiskolára
küldték, 1946-tól a munkáspártok fiatalságát tömörítő politikai szervezet, a Szakszervezeti
Ifjúsági Tanoncmozgalom titkára, majd főtitkára volt, 1948. márciusban megválasztották
az ifjúsági mozgalmak összefogására létrehozott kommunista vezetésű
csúcsszervezet, a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Központi Intéző Bizottsága tagjává.
1949. júliusban kinevezték a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Szervező
Bizottsága Titkárságának adminisztratív vezetőjévé. Farkas Mihály támogatásának
köszönhetően 1950. május végén az MDP KV és a KV Titkárságának tagja, valamint a
Szervező Bizottság póttagja lett. 1950. júniustól a Főtitkárság Irodája és a Szervező Bi-
zottság Irodája összevonásával létrehozott KV Irodát vezette. Az MDP II. kongresszusa
(1951. február 25–március 1.) után a Politikai Bizottság póttagjává és a KV Szervező
Bizottsága rendes tagjává választották. A KV Titkárságból ugyanakkor kikerült, s a hónap
végén megtették az MDP ifjúsági tömegszervezete, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége
(DISZ) főtitkárának. 1953. májusban országgyűlési képviselővé választották.
Az MDP KV 1953. június 27–28-i ülésén kihagyták a PB-ből, 1954. februárban menesztették
a DISZ-től, és a Zala megyei pártbizottság élére állították. Az 1956-os forradalom
kirobbanása után nem volt hajlandó tárgyalni a felkelőkkel, október 26-án a
Körmenden állomásozó szovjet csapatokhoz menekült.
A Kádár-kormány hatalomra kerülése után már nem jutott politikai szerephez. 1957.
májusban parlamenti mandátumától megfosztották, s a Magyar Szocialista Munkáspárt
Ideiglenes Intéző Bizottsága döntése értelmében a Külkereskedelmi Minisztériumban
kapott állást: osztályvezetőként, majd a lagosi és a belgrádi magyar nagykövetség
kereskedelmi tanácsosaként dolgozott. Minisztériumi állását feladva később a Citibank
munkatársa, majd a Chemokomplex vezérigazgató-helyettese volt. 1985. szeptemberben
a Zenit Kft. igazgatója lett, 1987-ben onnan nyugdíjazták.