elnök
Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége
1947.03 - 1948.09
elnök
Népi Kollégiumok Országos Szövetsége
1948.09.01 - 1949.07
elnök
Országos Tervhivatal
1953.07.04 - 1954.10.30
könnyűipari miniszter
1954.10.30 - 1955.09.08
Berlini magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője
1957.04 - 1960.10.18
igazgató
HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalat
1960.10.18 - 1963.12.07
külkereskedelmi miniszterhelyettes
1963.12.07 - 1975.07.16
államtitkár
Külkereskedelmi Minisztérium
1975.07.17 - 1980.08.01
Berlini nagykövet
1980.09.18 - 1985.10.18
Apja, Szalai Imre juhászként, majd uradalmi alkalmazottként dolgozott, anyja, Balogh Rozália korán meghalt. Felesége, László Lenke pártfunkcionárius, az MDP Káderosztályának alosztályvezetője, az egyéves pártiskola igazgatóhelyettese, később az MSZMP KB politikai főiskolájának tanszékvezető-helyettese volt.
Szigetváron négy elemit és négy polgárit végzett, majd a kaposvári négy évfolyamú felső kereskedelmi iskolában tanult. 1940-ben kereskedelmi érettségit tett, rövid időre a Futuránál (Magyar Szövetkezet Áruforgalmi Részvénytársasága) helyezkedett el, majd beiratkozott a műegyetem közgazdaság-tudományi karára, s felvették a Horthy Miklós Kollégiumba. Tanulmányai mellett könyvelőként és adminisztrátorként dolgozott a Seidner Nyomdánál, az Európa Nyomdánál, majd Pöhl Henrik gabona-nagykereskedőnél. 1942-től részt vett a falukutató mozgalomban, 1943-ban belépett a Magyar Parasztszövetség főiskolás szakosztályába, 1944 márciusában csatlakozott a fővárosi ifjúkommunistákhoz. 1944-ben a Györffy-kollégistákkal együtt részt vett a fegyveres nemzeti ellenállási mozgalomban, ő kapcsolta be a mozgalomba Hegedüs András későbbi miniszterelnököt is.
1945. januárban belépett a Magyar Kommunista Pártba, s hamarosan a párt Ifjúsági Titkárságának tagja lett. 1945. január 22-től 1945. szeptemberig a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Madisz) gazdasági osztályvezetője volt, közben elvégezte a három hónapos pártiskolát, és felvették a Györffy István Kollégiumba. 1945. szeptembertől a párt főtitkárságán teljesített feladatokat. 1946. szeptemberben végzett az egyetemen, 1948. decemberben megszerezte a közgazdasági doktori címet. 1947. márciustól a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ), 1948. szeptembertől a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (Nékosz) elnöke, a Nékosz-mozgalom felszámolása után 1949-ben az ifjúsági mozgalmakat összefogó csúcsszerv, a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége alelnöke volt, őt bízták meg a budapesti Világifjúsági Találkozó (1949. augusztus 14–28.) megszervezésével.
1949 őszén politikai munkatársként az MDP KV Államgazdasági Osztályára helyezték, ahol 1951. áprilistól a Termelési és Beruházási Alosztályt vezette. 1951. szeptembertől a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága hároméves pártfőiskoláján Moszkvában tanult, de már 1952. novemberben hazarendelték, és a kormányfői posztot is betöltő Rákosi közvetlen beosztottjaként a Minisztertanács titkárságvezetőjének nevezték ki (tkp. a korábbi miniszterelnökségi államtitkár feladatait vette át). Tagja volt az 1953. június 13-ára név szerinti meghívással Moszkvába rendelt hétfős párt- és állami küldöttségnek, a 16-áig tartó tanácskozásokon ő készítette a magyar küldöttség részére a kivonatos gyorsírásos jegyzőkönyvet. Az MDP Központi Vezetősége 1953. június 27–28-i ülésén a KV tagjává és a Politikai Bizottság póttagjává választották, az MDP III. kongresszusán (1954. május 24–30.) a PB rendes tagja lett. 1953. július 4-étől miniszteri rangban az Országos Tervhivatal elnöke, 1954. október 30-ától könnyűipari miniszter volt. 1955. szeptember 2-ától az MDP KV titkáraként tevékenykedett, ő felügyelte a Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályt, a Tudományos és Kulturális Osztályt, emellett 1956. júliusig a Társadalmi Szemlét, valamint a Csongrád, a Győr-Sopron, a Hajdú-Bihar és a Tolna megyei pártapparátust. 1956. október 13-án részt vett a Györffy Kollégium találkozóján, ahol az egyik felszólaló PB-tagságáról való lemondását követelte.
Az MDP KV 1956. október 23-áról 24-re virradó éjjelén tartott ülésén a PB-ből és a KV Titkárságából egyaránt kimaradt. A forradalom alatt az MDP székházában, illetve október 31-től Óbudán tartózkodott. 1957. áprilisban kinevezték a berlini magyar kereskedelmi kirendeltség vezetőjévé, ugyanakkor 1957 májusában elkövetett politikai hibái és múltbeli szerepe miatt megfosztották 1948. júliustól folyamatos parlamenti mandátumától. 1960. októbertől a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat igazgatójaként dolgozott. 1963. decembertől külkereskedelmi miniszterhelyettes, 1975. júliustól külkereskedelmi államtitkár volt. 1980. szeptembertől Magyarország (kelet-)berlini nagyköveteként szolgált, 1985. októberi hazatérése után nyugállományba vonult.