Született: Szőny, 1898.12.31

Meghalt: Budapest, 1968.11.24

Munkahely, egyéb foglalkozás, szolgálat, jogviszony:

miniszter Földművelésügyi Minisztérium 1889-1967 1946.02.23 - 1946.11.30
miniszter Földművelésügyi Minisztérium 1889-1967 1948.04.16 - 1948.12.10
miniszterelnök Magyar Köztársaság Kormánya 1948.12.10 - 1949.08.20
elnök Minisztertanács 1949.08.20 - 1952.08.14
elnök Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa (NET) 1952.08.14 - 1967.04.14
elnök Országos Szövetkezeti Tanács (1968-) 1968 - 1968.11.24

Szerkesztett életrajz:

Dobi István miniszter, miniszterelnök és az Elnöki Tanács elnöke volt. 
Szegényparaszti családból származott, az elemi iskola hat osztályát végezte el. 1916-ban került kapcsolatba a földmunkásmozgalommal. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt, fogságba esett, majd internálták. 1921-ben visszatért szülőfalujába, ahol rendőri felügyelet alá helyezték. Az alatt is tevékenykedett a Földmunkások Országos Szövetségében és a szociáldemokrata pártban, de 1936-ban mégis a Független Kisgazdapártba lépett be és a szegényparaszti szárny vezetője lett. Mint az FKgP Országos Választmányának tagja és a Parasztszövetség szervező titkára, 1937-től a Földmunkás Tagozat elnöke országos hatáskörű tevékenységet fejtett ki. Egy ideig a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamaránál dolgozott. 1930-ban beválasztották az Országos Mezőgazdasági Kamarába, tagja lett az Országos Mezőgazdasági Munkabér Bizottságnak is. A II. világháború éveiben 1941-1943 között mint a Parasztszövetség országos szervező titkára  és 1943-1946 között pedig a Földmunkás Szakosztály elnöke együtt küzdött a kommunistákkal és a szociáldemokratákkal. 1944-ben bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, de hamarosan behívták katonának, fogságba esett, ahonnan 1945 nyarán tért vissza. 1945. november 15. – 1946. február 23. között államminiszter volt, 1946. február 23-tól november 30-ig földmívelésügyi miniszter, 1946. december 18. – 1947. szeptember 24. között ismét államminiszter volt. Az FKgP alelnökeként, majd 1947. június 3-tól elnökeként szerepe volt az FKgP a munkáspártokkal való együttműködésében. 1948. április 16-tól december 10-ig földmívelésügyi miniszter, 1948. december 10-től 1949. szeptember 5-ig miniszterelnök, 1949. szeptember 5-től 1952. augusztus 14-ig a minisztertanács elnöke, majd 1952. augusztus 14-től 1967. április 14-ig, nyugdíjba vonulásáig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Tagja volt 1954-től 1968-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, 1955–1965 között a Termelőszövetkezeti Tanácsnak. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban következetesen kiállt a szocialista építés védelmében, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása és a szocialista építés folytatása mellett. 1959 őszén kérte felvételét az MSZMP tagjai sorába, a Központi Bizottság tagjává választotta. 1968-tól az Országos Szövetkezeti Tanács elnöki tisztét is ellátta. Komárom megye országgyűlési képviselője volt. 1968-ban hunyt el.
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. Főszerk.: Kenyeres Ágnes. Bp., 2001)