Született: Terbegec, 1898.07.28

Meghalt: Budapest, 1980.03.12

Munkahely, egyéb foglalkozás, szolgálat, jogviszony:

közlekedésügyi miniszter Közlekedésügyi Minisztérium 1945.11.15 - 1949.02.18
pénzügyminiszter Pénzügyminisztérium 1948.12.10 - 1949.06.11
elnök Népgazdasági Tanács 1949 - 1952
elnökhelyettes Minisztertanács 1952.11.14 - 1956.07.30
belügyminiszter Belügyminisztérium (1867-2006) 1953.07.04 - 1954.07.06

Szerkesztett életrajz:

Gerő Ernő születési neve Singer Ernő, illegális neve pedig Szeges Ernő volt. Kommunista pártmunkás, politikus, közgazdász,1949-1957 között pedig az MTA tagja volt. 1949-ben Kossuth-díjat kapott. Felesége Fazekas Erzsébet volt. 1916-ban beiratkozott a budapesti tudományegyetem orvostudományi karára, de tanulmányait nem fejezte be. Politikai pályája a Szocialista majd Kommunista Ifjúmunkás Szövetségben kezdődött. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben szolgált katonaként. 1919 végén Bécsbe menekült, itt, majd Pozsonyban, Bukarestben, Budapesten kommunista pártszervező volt. 1922-ben Budapesten fegyházbüntetésre ítélték, 1924. november 18-án kiadták a Szovjetuniónak. A nemzetközi kommunista mozgalom tagjaként Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban, Portugáliában, Finnországban, Jugoszláviában végzett pártmunkát. 1936-39-ben Spanyolországban a köztársaságiak oldalán harcolt, szerepe volt sokaknak a szovjet titkosszolgálat kezére juttatásában. A II. világháború alatt a Kominternben D. Z. Manuilszkij tanácsadója volt, mint a magyar kommunista párt képviselője. Irányította a hadifogságba került magyar hadifoglyok antifasiszta nevelését. 1945 után Magyarországon kulcsszerepet kapott a kormányzásban, a gazdasági ügyekkel kapcsolatos döntésekben. Különböző miniszteri posztokat töltött be, volt kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 1945-ben, közlekedésügyi miniszter 1945-1949 között, pénzügyminiszter 1948-1949 között, államminiszter 1949-1952 között, belügyminiszter 1953-1954 között, miniszterelnök-helyettes 1952-1956 között. 1949-1952-ben a Népgazdasági Tanács elnöke volt. 1949-1953-ban Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal tagja volt annak a titkos csúcsbizottságnak, amely teljhatalommal irányította az országot. 1954-1956-ban a Központi Vezetőség Gazdaságpolitikai Bizottságának elnökeként irányította a Nagy Imre által bevezetett reformok felszámolását célzó politikai akciókat. Rákosi Mátyás leváltása után, 1956 közepétől 1956. október 25-ig a Központi Vezetőség első titkára volt. 1956. október 23-án rádióbeszédében durván támadta a forradalmat, elutasított minden engedményt. Felelős az orosz csapatok behívásáért. 1956. október 25- én leváltották minden tisztségéről és a Szovjetunióba menekült., ahonnan 1960-ban tért vissza és az MSZMP Központi Bizottságának augustusi ülésén felelőssé tették az 1948-1956 között elkövetett törvénytelenségekért, a politikai torzulásokért, kizárták a pártból. Nyugdíjas éveiben fordítói munkát végzett teljes visszavonultságban.
(Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., 2001)