Szentesen született 1905. augusztus 28-án. Édesapja, Mikecz János kubikosként dolgozott, s 1919-ben a Szentesi Forradalmi Törvényszék elnökeként tevékenykedett. Hat elemi osztályt végzett szülővárosában. 1919-ben tagja lett az Ifjúmunkás Szövetségnek. Kőműves szakképzettséget szerzett. További iskolái: gimnázium első osztálya levelező tagozaton (1954), kétéves Tanácsakadémia. Katonai szolgálat: 1924 (Szeged), 1937 (Komárom), 1940 (Tata), honvédi rendfokozatig jutott. 1924-44 között különböző helyeken (Szentes, Budapest, Salgótarján, Tatabánya, Kiskunfélegyháza) kőművessegédként dolgozott és alkalmi mezőgazdasági munkákból élt. A szentesi baloldali mozgalmaknak és szervezeteknek aktív tagja és vezetője volt (Építőmunkás Szakszervezet, Szociáldemokrata Párt), több sztrájk szervezése fűződik a nevéhez, 1943-44 telén elvtársaival kommunista sejtett alakítottak, amelynek titkára lett. 1944-ben három hónapra internálták Kistarcsára. 1944 októberében megalakították Szentesen az MKP szervezetét, amelynek titkárává választották. 1945-ben tagja, majd helyettes titkára lett a megyei pártbizottságnak. 1946-ban egy hónapra kizárták a pártból, de aztán visszakapta párttagságát. 1946 májusában a párt Somogyba küldte s az MKP Szigetvári Járási Bizottsága titkára lett, majd 1947. június 1-től az MKP Somogy Megyei Bizottságára került káderesnek, később termelési felelősnek. 1949. február 15-től a Somogy Megyei SZÖVOSZ elnöke lett, 1949 augusztusától pedig a Szakszervezetek Somogy Megyei Tanácsa elnökévé nevezték ki. 1954. május 1-jével lett a Kaposvár Városi Tanács tanácselnöke. 1950 és 1952 között megyei tanácstag volt. Tagja volt a megyei pártbizottságnak, 1950 és 1954 között a fegyelmi bizottságban dolgozott, 1955-ben a revíziós bizottság elnökévé választották. 1956. október 31-én letartóztatták, a szovjet hadsereg szabadította ki november 4-én. Részt vett a forradalom után a rendteremtésben, tagja lett a segédrendőrségnek, majd a munkásőrségnek. 1963-ban nyugdíjazták. Még évekig részt vett a II. számú körzeti alapszervezet munkájában. 1970-ben Budapestre költözött. Tagja volt az Építőmunkás Szakszervezetnek (1925-től) és a Közalkalmazottak Szakszervezetének (1954-től). Kitüntetések: Népköztársaság Aranyérem (1949), Munka Érdemrend (1955), Szocialista Hazáért Érdemrend. Budapesten hunyt el 1988-ban, a rákoskeresztúri új köztemetőben helyezték örök nyugalomra.
Forrás: HU MNL SML XXIII. 3. b. M/585. sz. és Somogyi Néplap, 1988. június 10. 3. p.