Csengelén született 1919. november 8-án, szülei cselédek, napszámosok voltak. Családja a megélhetés érdekében sokszor költözött: éltek Szegeden, Jászszentlászlón, Kiskunmajsán és Tataházán. Az elemi iskola mellett 1931-től 1939-ig alkalmi munkákra elszegődött a jánoshalmi, tataházi és bácsalmási határban. 1939-1943 között napszámosként, kubikosként kereste kenyerét Mátételke és Baja térségében. A világháború idején behívót kapott, 1943. október 4-től 1945. március 23-ig teljesített katonai szolgálatot: először a zombori 15. tábori tüzérség II. ütegénél szolgált honvédként, 1944 júniusától a pécsi Zrínyi Miklós Hadapród Iskolánál lovász. Az iskolával 1944 novemberében először Sopronba, majd decemberben Németországba került, itt esett 1945 márciusában amerikai hadifogságba. 1945 júniusától 1946 májusáig hadifogoly Rennes, Lambaleba és Pléneauff francia táborokban. 1946. május 20-án tért haza a hadifogságból, 1949 augusztusáig újra napszámosként és kubikosként dolgozott. 1946 novemberétől 1947 szeptemberéig a Nemzeti Parasztpárt tagja volt. 1948. február 1-jén lett a Magyar Kommunista Párt tagja. Az 1949. augusztus 20-án megalapított Tataházi Petőfi Tsz. egyik alapítója volt. 1949. augusztus 6-tól november 1-ig a DÉFOSZ Bácsalmási Járásának titkára, 1949 novemberétől 1952. január 15-ig a DÉFOSZ megyei bizottságának politikai munkatársa. 1952. január 15-től augusztus 20-ig a Kalocsai Tangazdaság vezetője volt, ekkor jelentkezett a Gödöllői Mezőgazdasági Akadémia államigazgatási tagozatára, amelyet kitűnő eredménnyel végzett el 1953. augusztus 20-án. 1953. szeptember 1-től 1955. december 3-ig már a Kalocsai Tangazdaság gazdaságvezető főagronómusa. 1953. december 3-án megválasztották a Fajszi Vörös Csillag Mg. Tsz. elnökének, a tisztséget 1965. március 10-ig töltötte be. 1954-ben egy szakküldöttség tagjaként járt a Moszkvai Ősszövetségi Mezőgazdasági Kiállításon. 1957-1964 között a Munkásőrségben szakaszparancsnok is volt. 1958-1962 között országgyűlési képviselő. 1965. márciusától 1968 szeptemberéig a Kalocsai Járási Tanács vb-elnökhelyettese. Ezt követően a Homokmégyi Egyesült Tsz-ek elnöke lett. 1977-ben egyre rosszabbodó egészségi állapota miatt kérvényezte korai nyugdíjazását. Kitüntetései: Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (kétszer: 1955, 1975), Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957), Magyar Szabadság Érdemrend Bronzfokozat (1957), Munkásőr Emlékérem (1964), Magyar-Szovjet Társaság Ezüstkoszorús Jelvény (1955), Árvízvédelmi Emlékérem (1965), Munkaérdemrend Ezüstfokozat (1970), Kiváló Pártmunkáért Oklevél (1976).