Apja, Erdei Mihály juhász, anyja, Papp Anna háztartásbeli, második felesége, Izsák Julianna a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Filozófia Tanszékének docense, a
közgazdaság-tudományok kandidátusa, 1949–1958 között országgyűlési képviselő volt.
A négy elemi elvégzése után a családi hagyományokat követve juhásznak állt, majd
1932-től kubikusként dolgozott. Már 1929-ben belépett a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségébe és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, 1936-ban
a földmunkásszövetség, 1937-ben a szociáldemokrata párt szentesi alelnökévé választották. A második világháború idején négy ízben is katonai behívót kapott, ám kubikusként az ország különböző helyein tartózkodott, így mindig elkerülte a bevonulást.
1944 októberében, a szovjet csapatok bevonulása után átigazolt a Magyar Kommunista Pártba, szentesi szervezetének vezetőségi tagja és a szakszervezetek helyi
titkára lett. 1944. decemberben a szabad szakszervezetek képviselőjeként az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották, majd 1946. áprilistól 1953-ig ismét parlamenti
képviselő volt. 1945-ben a Szentesi Nemzeti Bizottság elnöke lett, bekerült a városi
képviselőtestületbe és a vármegyei törvényhatósági bizottságba is.
1946. áprilistól az MKP Csongrád vármegyei szervezetének titkáraként működött,
1946. október 1-jén az MKP III. Kongresszusán a Központi Vezetőség tagjai közé választották, 1948 elejétől a KV Falusi Osztályát (1948. májustól neve Agrárpolitikai Osztály,
1948. októbertől Mezőgazdasági és Szövetkezetpolitikai Osztály volt) vezette. A szociáldemokrata pártot magába olvasztó kommunista párt 1948 júniusában felvette a
Magyar Dolgozók Pártja nevet, s Erdei 1948. november 28-án ért pártkarrierje csúcsára, mikor az MDP KV Szervező Bizottságának tagjává választották. 1949. augusztus 23-
án az új, szovjet típusú alkotmány életbe lépése után felállított kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács tagja is lett (tagsága 1953. július 5-én, parlamenti mandátumának
megszűnésével ért véget). 1949–1950-ben egyéves pártiskolát végzett. 1950. június
1-jéig volt a KV Szervező Bizottsága tagja, 1950. augusztusban földművelésügyi miniszterhelyettesként az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának élére helyezték. 1952.
januártól a Kiskunsági Állami Gazdaság, majd a Gyapottermelési Vállalat igazgatója,
a pártapparátusba visszakerülve 1954. januártól 1956. októberig az MDP XVI. kerületi
bizottságának első titkára volt, az MDP KV-ból 1954. májusban maradt ki. – A koalíciós
időszakban a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége alelnöki (1946–
1948), majd elnöki (1948. április–december), 1948. decembertől 1952. januárig pedig a
formálisan a szegény- és középparasztság egységes érdekvédelmi képviseletét ellátó
Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége alelnöki tisztét töltötte be.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után részt a Magyar Szocialista
Munkáspárt szervezésében. 1957-től a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási és
Kísérletügyi Főigazgatósága vezetője, 1960-tól a Ráckeresztúri Állami Gazdaság, majd
1963. évi nyugdíjba vonulásáig a Kátai Állami Gazdaság igazgatója volt.