adminisztratív államtitkár
Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium
1946.06.16 - 1947.07.18
alelnök
Országos Tervhivatal
1947.07.18 - 1948.08.01
elnök
Országos Tervhivatal
1947.08.01 - 1949.05.01
adminisztratív államtitkár
Iparügyi Minisztérium
1948.02.26 - 1948.11.13
államtitkár
Belkereskedelmi Minisztérium
1949.06.01 - 1950.08.02
tanszékvezető egyetemi tanár
MKKE Külkereskedelmi Tanszéke
1956.09 - 1965.08
Apja, Vajda Lajos tisztviselő, később bankbizományos volt, fia 12 éves korában meghalt; anyját Weisz Szidóniának hívták.
Kereskedelmi iskolát végzett, diákévei alatt részt vett a Galilei Kör rendezvényein,
1917-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Ugyanabban az évben
érettségi után bevonult katonának, tiszti iskolára vezényelték, majd kivitték a frontra.
1918 őszén alakulata katonatanácsának tagjaként tért vissza Budapestre. 1919. márciusban vállalati munkástanácstag lett, a kommün alatt a magyar Vörös Hadseregben a
századparancsnokságig vitte.
A Tanácsköztársaság bukása után az elsősorban növényi olajokkal, zsiradékokkal
kereskedő Hollandia Rt.-nél sikerült állást kapnia, 1920-tól a vállalat bécsi központjában, majd egy ideig Amszterdamban dolgozott. 1921-ben a Hollandia Rt.-hez hasonló
profilú Koch and Co. bécsi nyersanyag-behozatali vállalatnál helyezkedett el, s egészen 1938-ig a cég munkatársa volt. Bécsben tagja lett a szociáldemokrata Világosság-csoportnak, belépett Ausztria Szociáldemokrata Pártjába, 1926-tól egy évig a párt
főiskoláján tanult. Részt vett az 1934. februári bécsi Schutzbund-felkelésben, amelynek
leverése után rövid időre Budapestre utazott. Visszatérve a bebörtönzést elkerült baloldali szociáldemokratákkal együtt megalakították a Rote Front (Vörös Front) nevű
szervezetet, amely 1935 elején egyesült a szintén illegális osztrák kommunista párttal,
s Vajda rövidesen bekerült annak központi bizottságába. 1936. május 16-án a rendőrség letartóztatta, bizonyítékok híján bírósági tárgyalásra nem került sor, de kiutasították Ausztriából. Cége ugyanakkor elintézte, hogy ideiglenes tartózkodási engedéllyel
továbbra is Bécsben maradhasson. 1938. márciusban, az Anschluss után tért haza Magyarországra, és Riedl Miklós budapesti vállalatánál lett cégvezető. 1944. májusban
behívták munkaszolgálatra, az október 15-i nyilas hatalomátvétel után megszökött, s a
szovjet csapatok megérkezéséig Budapesten bujkált.
1945. áprilistól novemberig az SZDP értelmiségi titkárságát vezette. 1945. augusztustól a 21 fős pártvezetőség tagja, a gazdasági bizottság elnöke volt. 1945. novemberben nemzetgyűlési képviselővé választották (1950-ig maradt a parlament tagja), decemberben a Kereskedelmi- és Szövetkezetügyi Minisztérium osztályfőnökévé, 1946.
júniusban adminisztratív államtitkárává nevezték ki. 1947. júliustól az Országos Tervhivatal alelnöke, 1947. augusztustól elnöke volt, 1948. február és november között az
Iparügyi Minisztérium adminisztratív államtitkára tisztét is betöltötte.
1947–1948-ban a kommunista párttal való fúziót szorgalmazó baloldali szociáldemokrata csoport tagja volt, ugyanakkor gyakran képviselte az SZDP-t nyugat-európai
szocialista konferenciákon is. 1948. február 21-én pártja nevében Marosán György és
Révész Ferenc mellett ő írta alá a Magyar Kommunista Párt megbízottaival az – akkor
még titkos – egyesülési dokumentumot. Az SZDP XXXVI. kongresszusán (1948. március 6–8.) a pártfúzió híveként bekerült a 21 fős vezetőségbe, 1948. március 10-én a két
párt közös Politikai Bizottságába. 1948 júniusában a Magyar Dolgozók Pártja alakuló kongresszusán a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság tagjává választották.
1949. júniustól a Belkereskedelmi Minisztérium államtitkára volt.
A volt szociáldemokraták ellen indított persorozat keretében 1950. augusztus 2-án
az Államvédelmi Hatóság letartóztatta. 1950. november 24-én a Budapesti Büntető
Törvényszék a Szakasits Árpád és társai per harmadrendű vádlottjaként koholt vádak alapján („háborús bűntett, kémkedés és a demokratikus államrend megdöntése
és a devizagazdálkodás szabályainak megsértése”) életfogytiglani fegyházbüntetésre
ítélte, amelyet december 11-én a Legfelsőbb Bíróság is megerősített. 1956. március
29-én büntetése félbeszakításával kiszabadult, 1956. június 27-én a perújítási tárgyaláson bűncselekmény hiányában felmentették a vádak alól. A forradalom alatt 1948-as
szerepe miatt nem vonták be az SZDP újjáalakításába. 1956. decemberben Horváth
Zoltánnal és Justus Pállal közösen memorandumot juttattak el Marosán Györgyhöz
fenntartásaikról, követeléseikről, s esetleges kormányzati szerepvállalásuk feltételeiről. Az elutasítás ellenére az ENSZ-be küldött delegáció tagjaként vállalta a magyar
kormány képviseletét.
1956. szeptembertől 1965. augusztusi nyugdíjba vonulásáig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi tanszékének tanszékvezető egyetemi
tanára volt. 1959-ben elnyerte a közgazdaság-tudományok kandidátusa, 1963-ban a
közgazdaság-tudományok doktora fokozatot, 1967. májusban a Magyar Tudományos
Akadémia levelező tagja lett.
1963-ban az újjászervezett Magyar Közgazdasági Társaság elnökévé, 1966-ban az
MSZMP KB Közgazdasági Munkaközösségének tagjává választották. Részt vett az új
gazdaságirányító rendszer kidolgozásában. Egy 1968. januári londoni előadásában a
gazdasági mechanizmusról szólva a magyarországi külföldi árubehozatal bővítése érdekében akár IMF-hitel felvételét is magyar érdeknek nevezte, amiért
az MSZMP PB
figyelmeztetésben részesítette.