1906. július 11-én született Szobon, apját nem ismerte. Hat elemi végzett, s cselédként, a bányában kőtörőként, kőfaragóként, majd fafaragó asztalosként dolgozott. Állítása szerint 1919-ben részt vett a „forradalomban”, majd Nagybörzsönyben szegődött el cselédként. 1921 elején Budapesten egy autókarosszéria- és kocsigyártó kis üzemben helyezkedett el karosszéria tanulóként. Később kitanulta az asztalos szakmát és magánúton elvégezte a „faipari technológiát”. 1923-ban belépett a Fiumei úti Ifjúmunkás Sportegyesületbe és szervezett munkásként több tüntetésen is részt vett. 1925-ben szabadult fel karosszéria-asztalosként, majd Kőbányán, a Medichemia gyógyszergyárban helyezkedett el. 1925 decemberében került Miskolcra, ahol a Villamos Üzemek közúti villamos vasútjánál helyezkedett el asztalosként. Az Építők Szakszervezetének lett a tagja, 1926-ban a Szociáldemokrata Pártnak is. 1942. április 30-án „kommunista és felforgató tevékenység” miatt SAS-behívóval munkaszolgálatra rendelték be. Néhány hónapig a Huszár-laktanyában és a Fazekas utcai fogházban raboskodott, majd júliusban – a VII. Különleges Büntető-munkásszázad tagjaként – a doni harctérre vitték. 1942 decemberében, más adat szerint 1943. január 10-én ötödmagával a szovjet hadsereghez szökött. Társaival a tambovi fogolytáborba került. 1943. május 1-jén antifasiszta iskolába jelentkezett, majd a Juzsa 165-ös iskolatáborban három hónapos képzésen vett részt. Ezt követően a marsankszi táborba osztották be, ahol a magyar foglyok között végzett propagandamunkát. 1944 elején a krasznogorszki 27/b. táborban nyolc hónapos antifasiszta iskolát végzett, majd 1944 szeptemberében partizánnak jelentkezett. A Kijev melletti szvetosinói táborban kapott kiképzést, de a magyarországi front előrehaladása miatt bevetésére már nem került sor. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, pártmunkára jelentkezett, s Hajdú megyében pártaktívaként vett részt a földosztásban. 1945 áprilisában – kérelmére – Miskolcra helyezték és a helyőrségnél nevelőtisztként osztották be. Két hónappal később leszerelt, június 15-ével ugyanis az MKP sajószentpéteri járási titkárává nevezték ki. 1947-ben Budapestre küldték pártiskolára, majd „rendcsinálóként” a mezőcsáti járásba irányították, s itt nevezték ki járási párttikárrá. 1948 decemberében a miskolci Első Öntött Üveggyár igazgatója lett. 1950. augusztus 15-én a miskolci városi tanács első elnökévé választották. Egy évig állt a város élén, 1951. szeptember 20-án váltották le, majd a megyei Közútépítő és Útfenntartó Vállalat igazgatója lett. 1953-ban a megyei pártbizottság gazdasági és ügykezelési osztályának a vezetésével bízták meg. Az 1956-os forradalom idején – egy későbbi jellemzése szerint – „a Borsod Megyei Pártbizottságon egyike volt azoknak, akik politikailag legszilárdabban helytálltak az ellenforradalom nehéz napjaiban. Kiállt a párt vagyonának védelmében, tevékenyen részt vett a párt újjászervezési munkában.” A forradalom leverése után részt vett a párt újjászervezésében. Az immár Magyar Szocialista Munkáspárt nevet felvevő párt megyei bizottságánál változatlanul pártgazdasági és ügykezelési osztályvezetőként dolgozott. A forradalom alatti szilárd magatartásáért 1957-ban a „Magyar Szabadság Érdemrend” ezüst fokozata és a „Munkás Paraszt Hatalomért” emlékérem kitüntetésekben részesítették. A megyei párt végrehajtó bizottsága 1961. április 14-i ülésén leváltotta osztályvezetői tisztségéből és a Borsod Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójává nevezte ki. 1966. augusztus 1-jén vonult nyugdíjba. 1990. április 2-án hunyt el, a Szentpéteri kapui temetőben kísérték végső útjára.
Összeállította: Kis József