1924. június 17-én született Kiskunmajsán. Apja Fodor József bognár, 1952-től a kiskunhalasi Mezőgazdasági, majd a Fa- és Építőipari KTSZ. tagja. Anyja Halász Erzsébet. Elemi iskoláit Kiskunmajsán, a gimnáziumot 1942-ben Kiskunhalason végezte el. 1942. július 1-től november 18-ig napidíjas a kiskunhalasi Közellátási Felügyelőségnél. 1942. november 20-tól 1943. április 29-ig Székesfehérváron a kiképző repülő osztálynál, 1943. április 30-tól 1944. szeptember 20-ig Szolnokon a 101. vadászrepülő osztálynál teljesített tényleges katonai szolgálatot. Utóbbi alakulatával 1944. szeptember 21-től 1945. márciusáig a Dunántúlon, a Celldömölk melletti Vönöcknél, illetve a Kenyeri melletti hadi repülőtéren szolgált tartalékosként. 1945. március végén alakulatával Szombathelynél hagyta el az országot, 1945. május 5-ig Ausztriában teljesített szolgálatot, ahol tartalékos őrmesterként tette le a fegyvert, és október 5-ig hadifogságban volt. Hazatérése után 1946. február 10-től május 31-ig a Magyar Vöröskereszt kiskunhalasi Hadifogolyétkeztető Állomásán dolgozott. 1946. június 1-től 21-ig segédmunkás a kiskunhalasi Dohánybeváltó építkezésén. 1946. június 22-től 1948. november 30-ig közellátási kisegítő Kiskunhalason. 1946 óta szakszervezeti tag, 1947-ben az MKP tagja lett. 1948. december 1-től 1950. február 28-ig jegyző a Kiskunhalasi Polgármesteri Hivatalban. Innen áthelyezték Kalocsára: 1950. március 1-től a tanácsok megalakulásáig előbb előadói beosztásban dolgozott, majd 1950. augusztus 16-tól 1954. július 13-ig igazgatási osztályvezető volt. 1954. július 14-től 1961. december 3-ig a Kalocsai Városi Tanács vb. titkára. A forradalom után a Kalocsai Városi Tanács VB 1956. november 15-én tartott rendkívüli ülésén megerősítette vb. titkári pozíciójában, és vezetésével zajlott le a tisztújítás. 1959. október 14-től november 16-ig a vb. elnöki teendőket is ellátta. 1958-1960 között Kalocsán a Városi Pártrevíziós Bizottság elnöke is volt. 1961. december 4-én vb. titkárként került vissza a Kiskunhalasi Városi Tanácshoz, ahol ebben a minőségben dolgozott egészen 1980. december 31-ig. Tanácsi pályája alatt számos gazdasági, társadalmi és szakszervezeti bizottság munkájában közreműködött. 1955-1961 között a Kalocsa és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet Felügyelő Bizottságának elnöke. 1960-1971 között a Közalkalmazottak Szakszervezete Bács-Kiskun Megyei Bizottságának tagja. Az 1960-as években a KISZ Városi Bizottságának és a Kiskunhalas és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet Igazgatóságának elnöki teendőit is ellátta. Az 1970-es években elnöke a kiskunhalasi Városi Sportkoordinációs Bizottságnak, elnökhelyettese a kiskunhalasi Hazafias Népfront Városi Bizottságának, és tagja a Magyar Honvédelmi Szövetség Városi Tanácsadó Testületének és a MEDOSZ Sportkör elnökségének. Tanácsi és bizottsági munkája mellett 1963-ban a Tanácsakadémiát, 1971-ben a Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karát végezte el levelező tagozaton. Tanácsi pályája során kétszer, 1959-ben és 1977-ben részesítették megrovásban. A Munkaügyi Minisztérium 1981. január 1-től engedélyezte korengedményes nyugdíjazását. Neje Vas Molnár Gizella, a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium magyar-történelem szakos tanára volt, akit 1948-ban vett feleségül. 1984-ben Kiskunhalason hunyt el. Kitüntetései: Dunai Árvízvédelemért Emlékérem (1956), Kiváló Fm. Szöv. Dolgozó (1957), Magyar Békemozgalom arany jelvény (1965), Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója (1966), MHSZ Kiváló Munkáért Érem arany fokozat (1969), Államigazgatás Kiváló Dolgozója (1970), Honvédelmi Érdemérem (1971), Lenin Emlékplakett (1973), Kiváló Társadalmi Munkás (1976), A Tanács Kiváló Dolgozója (1980)