Tiszapüspökin született 1921. február 2-án. Apja Tóth László kubikos volt. Anyja, Kozák Ágnes 1938-ban elhunyt, így már az elemi iskola mellett rákényszerült bérmunkák végzésére családja nehéz körülményei miatt. Az elemi 7. és 8. osztályát ezért csak felnőttként, 1945 után tudta elvégezni. 1942 márciusától októberig kubikos a jánoshalmi Burkus Útépítő Vállalatnál. 1942. október 6-án bevonult a szolnoki X. honvéd gyalogezred távbeszélő szakaszába. 1944 márciusában került az alakulatával a keleti frontra, a lengyelországi Sztaniszlau térségébe vezényelték. 1944. december 6-án Sátoraljaújhely környékén megsebesült, és Kassára szállították kórházba. Innen a németországi Landshut város melletti barakk-kórházba került. 1945 februárjában visszaküldték Szlovákiában állomásozó egységéhez. 1945. április végén megadták magukat, és csatlakoztak a helyi partizánokhoz. A háború végén Brnoba irányították őket, de nem térhettek haza, mert hadifogolyként elszállították őket a romániai Foksányba. Itt antifasiszta tanfolyamot végzett, és megismerkedett a munkásmozgalommal. A fogságból 1945. szeptember 6-án tért haza Tiszapüspökire. 1946-tól részt vett a munkásmozgalomban. 1946 januárjától 1948 júliusáig Budapesten dolgozott kubikosként, majd állványozóként építési vállalkozóknál és mestereknél. 1948. július 16-tól 1951. március 26-ig a kőbányai székhelyű 42. számú Állami Építőipari Vállalat állványozó szakmunkása volt, ekkor figyelt fel rá a Párt, és küldte két hónapra káderképző iskolába, amelyet végül 1951. május 1-jén elvégzett. 1950-ben az MDP tagja lett. 1951. május 30-tól 1952. május 7-ig Szabadszálláson a 44. számú Építőipari Tröszt 4. számú vállalatának személyzeti osztályvezetője. 1952. május 7-én áthelyezték a Kalocsai Járási Pártbizottságba, ahol káderesként, PTO vezetőként, majd vb-titkárként dolgozott 1956. szeptember 3-ig. Közben 1955 márciusától június 15-ig tartalékos tiszti kiképzésben részesült, alhadnagyi rangot kapott. 1956. szeptember 3-tól egyéves pártiskolát kezdett, amelyet az októberi forradalom miatt megszakított. A forradalom idején Pesten tartózkodott, az iskola kollektívájával együtt szervezték meg az épület fegyveres védelmét. A forradalom leverése után részt vett az új párt Kalocsán és a járás községeiben megalakítandó alapszervezeteinek a megszervezésében. 1956. december 4-én hivatalosan is belépett az MSZMP-be. 1957. január 20-tól 1961. július 31-ig a Kalocsai Járási Tanács II. vb. elnökhelyettese, hivatala mellett elvégezte a kétéves tanácsakadémiát is. 1961. július 31-én hivatalosan lemondott vb-elnökhelyettesi tisztségéről, mivel a párt támogatásával augusztus 1-től a Kalocsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulat elnöke lett. 1952 óta a Járási Pártbizottság, 1962 óta a Járási Pártfegyelmi Bizottságnak volt a tagja. 1967-ben elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet. A Hazafias Népfront Bizottság tagja. Neje Romsics Erzsébet. Kitüntetései: Sztahanovista Oklevél és Érem (1950), Szocialista Munkáért Érdemérem (1956), Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója (1963), Árvízvédelmi Emlékérem (1965)