Münnich Ferenc
Született:
Seregélyes, 1886.11.16
Meghalt:
Budapest, 1967.11.29
Munkahely, egyéb foglalkozás, szolgálat, jogviszony:
politikus, a Minisztertanács elnöke
Minisztertanács
1958.01.28 - 1961.09.13
Szerkesztett életrajz:
Jogász, miniszterelnök. Jogot végzett Budapesten. Rövid ideig tisztviselő volt. Az I. világháború alatt, 1915-ben orosz hadifogságba került. Tomszkban egyik vezetője lett az antimilitarista-szocialista tisztek csoportjának. 1917-ban belépett az Oroszországi Kommunista Pártba. 1918-ban a Vörös Hadsereg internacionalista egységeinek egyik parancsnokaként harcolt. Hazatérve részt vett a KMP megalakításában. A Tanácsköztársaság idején a Hadügyi Népbiztosság szervezési osztályának vezetője, a Vörös Hadsereg 6. hadosztályának parancsnoka. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, 1921-ben Berlinben a Német Kommunista Párt megbízottjaként egyik irányítója a közép-németországi munkások fegyveres akcióinak. Letartóztatták és 1922-ben kiutasították Németországból. 1922-től a Szovjetunióban élt, az ásványolajipari ellenőrző bizottság vezetője. A moszkvai Sarló és Kalapács (1924–37) c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 1936-ban önkéntesként Spanyolországba ment, a 15. spanyol hadosztály vezérkari főnöke, utóbb a 11. nemzetközi brigád parancsnoka. 1938-ban Franciaországban internálták. 1940 végén visszatért a Szovjetunióba, 1942-től mint a szovjet hadsereg tisztje a sztálingrádi fronton harcolt, később a moszkvai Kossuth Rádió szerkesztőségének vezetője. 1945-ben hazatért, 1946–49-ben Budapest rendőrfőkapitánya, a népi államrendőrség egyik kiépítője volt. 1949 után diplomáciai külképviseleteket vezetett. 1956 őszén a forradalom és szabadságharc ellen vívott politikai és fegyveres harc egyik vezetője. A konszolidációért, a párt és az állam újjászervezéséért folytatott küzdelem élenjáró harcosa. 1956. novemberétől a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban a fegyveres erők minisztere, belügyminiszter, majd miniszterelnök-helyettes, 1958–61-ben a minisztertanács elnöke, 1961–65-ben államminiszter 1956. novembertől az MSZMP Intéző Bizottságának, majd a Központi Bizottságának haláláig és a Politikai Bizottságnak 1956-tól 1966-ig tagja. Emlékezéseit Viharos út címmel írta meg (Bp., 1966). Dokumentumfilm készült belőle Hámos György forgatókönyve alapján 1969-ben.