1945 Magyar Kommunista Párt
Magyar Dolgozók Pártja
Magyar Szocialista Munkáspárt

osztályvezető	MDP Heves Megyei Bizottsága	Ipari-Termelési Osztály	1949 - 1949
osztályvezető	MDP Heves Megyei Bizottsága	Szervezési Osztály	1949 - 1949
első titkár	MDP Fejér Megyei Bizottsága		1950.08 - 1952

vb-elnök Heves Megyei Tanács V. B. 1962.10.01 - 1965.07.20

1916. november 26-án született Bekölcén. Apja Csuhaj István gyári munkás, anyja Nagy Mária háztartásbeli volt. Kormos Ilonával kötött házasságából két lánygyermek született. Igen fiatalon, már 15 évesen elhelyezkedett a Borsodnádasdi Lemezgyárban, s egészen 1949-ig itt dolgozott hengerész munkakörben. 1939 és 1941 között tényleges katonai szolgálatát töltötte, majd tartalékosként többször is a frontra vezényelték, ahol szakaszvezetőként teljesített szolgálatot. 1944 nyarán megsebesült, hadikórházba került, ahonnan megszökött, s hazatért Bekölcére. Itt egy nagyobb létszámú - főleg gyári munkásokból álló - csoporthoz csatlakozva a katonai behívó elől a környező erdőkben bujkált. A szovjet csapatok bevonulása után a lemezgyárban és a községben is létrehozták a Magyar Kommunista Párt alapszervezetét. 1949-ben a Heves megyei kommunista pártbizottság apparátusába került, ahol előbb ipari, majd szervezési osztályvezetőként dolgozott. Az egyéves pártiskola elvégzése után 1950 és 1952 között az MDP Fejér megyei titkári funkcióját töltötte be, majd az MDP (azután az MSZMP) Központi Bizottsága Párt- és Tömegszervezetek Osztályán dolgozott instruktorként 1962 szeptemberéig. Közben felvételt nyert a Közgazdaságtudományi Egyetem levelező tagozatára, amelyből 3 évet végzett el. Később a pártfőiskola egyéves továbbképzőjét, ezt követően a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát végezte el, majd 1959 és 1962 között a Szovjetunió Kommunista Pártja főiskoláján tanult. 1962. október 1-jétől 1965. július 20-ig a Heves Megyei Tanács vb-elnöki posztját töltötte be. 1962-től az MSZMP Heves Megyei Bizottságának a tagja, 1965-től az egri Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem osztályvezető tanára volt. A megyei tanácsról a Heves Megyei Szeszipari Vállalat élére került, ahol 1975-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Nevéhez fűződik egy különleges, régi receptek alapján készülő, gyógynövények keverékét tartalmazó pálinka, az „Egri víz” gyártásának az újbóli beindítása. Élete során megkapta a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát (1952), a Munka Érdemrendet (1955), a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet (1957), a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatát (1957) és az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója kitüntetést (1973). 1990-ben hunyt el Egerben.