Katz Gyula néven született Kiskunhalason 1916. január 29-én, zsidó család sarja. Apja, Katz Adolf a kiskunhalasi izraelita hitközség metszője és pénzbeszedője volt, 1939-ben elhunyt. Elemi és polgári iskolát Kiskunhalason végezte. 1935-ben jeles eredménnyel végzett a Budapesti Országos Izraelita Tanítóképző Intézetben. Tanítóként zsidó származása miatt nem kapott állást, így képesítés nélküli hitoktatóként dolgozott a kunszentmártoni izraelita hitközségnél 1936-1942 között. 1939-1942 között több szakaszban behívták közérdekű munkaszolgálatra. 1942. december 15-én újból jelentkeznie kellett munkaszolgálatra, és 1943 január 11-én a frontra hurcolták, ahol igen mostoha körülmények között dolgozott. 1944. július 27-én szovjet hadifogságba került, és az ukrajnai Zaporozsjéba szállították. A hadifogság alatt elsajátította a csőszigetelési szakmát, kommunista és antifasiszta nevelésben is részesült. 1948. október 27-én tért haza Debrecenbe. 1948 decemberétől 1949 márciusáig tanító a Kiskunhalasi Alsóvárosi Általános Iskolánál. 1949-ben magyarosította a nevét "Köves"-re. 1949-ben lépett be a Pedagógus Szakszervezetbe. 1949-ben tagjelöltje, majd 1950-ben tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának. 1949-1950 között úttörőfunkcionáriusképző iskolákat végzett, részt vett a halasi tanyavilág úttörőmozgalmának szervezésében, és úttörő titkár is lett a kiskunfélegyházi és a kalocsai járásokban. 1950. augusztus 17-én nevezték ki a Kalocsai Járási Tanács Oktatási Osztálya élére. Az 1956-os forradalom idején átmenetileg felmentették a munkavégzés alól, a forradalom leverése után viszont visszakerült tisztségébe. 1956 novemberétől MSZMP-tag lett. 1957 februárjától, az átszervezések után művelődési felügyelőként dolgozott, ekkor lett vb. tag is. Az Úttörő Szövetség Járási Elnökségének elnöke. 1958 és 1961 között vb-titkár, majd 1961 és 1964 között vb-elnökhelyettes a Kalocsai Járási Tanácsban. 1964. augusztus 15-től áthelyezték a Kohó- és Gépipari Minisztérium Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikumba. Testvérei közül többen disszidáltak Venezuelába és Ausztráliába. Kecskeméten hunyt el 1999-ben. Kitüntetései: Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1954), Koreai Nagy Nemzetgyűlés Legfelsőbb Elnökségi Érdemérem (1954), Országos Béketanács Aranyjelvénye (1956)