1924. április 3-án született Kiskunfélegyházán. Anyja Szalkai Erzsébet (Szalkai Sz. Erzsébet), apja Fekete János gyári munkás. Hatan voltak testvérek. Iskoláit szülővárosában végezte, tanítói oklevelt szerzett a Kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző-intézetben. 1950-ben Baján általános iskolai testnevelési szaktanár végzettséget szerzett. 1961-ben elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet. Az 1963/64-es tanévben történelem-népművelés szakon egyetemi tanulmányokat kezdett a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, de három félév után betegség miatt abbahagyta tanulmányait. 1945-től a Szociáldemokrata Párt tagja, ugyanekkor lépett be a szakszervezetbe. 1944. augusztus 1. és 1945. július 1. között karpaszományos őrvezető volt. Bevonulása után nyugatra vitték, hadifogságba esett, 1945 tavaszán tért vissza Magyarországra. 1951. május 1. és szeptember 1. között tartalékos tiszti tanfolyamot, 1953. augusztus 1. és október 31. között tartalékos tiszti továbbképzést végzett. Rendfokozata: tartalékos hadnagy. 1944. február 1. és augusztus 31. között Bükkmogyorósdon volt helyettes tanító. 1944. szeptember 11-től december 31-ig a kiskunfélegyházi Csólyos I. sz. iskola tanítójává nevezték ki. A háború után 1945. október 3-tól 1952. január 6-ig Pálmonostorán volt tanító, ugyanitt 1948 szeptemberétől igazgatóhelyettes, majd 1950 szeptemberétől igazgató. 1952. január 6-tól a Kiskunfélegyházi Járási Tanács VB Oktatási és Művelődési Osztályát vezette. 1955. augusztus 1. és 1958. december 15. között a külterületi, Kiskunfélegyházi Nagyszőlő úti Általános Iskola igazgatója lett. 1958. december 15-én a Kiskunfélegyházi Járási Tanács vb-elnökhelyettesi tisztségét viselte. 1961. december 18-tól kinevezték a járási tanács I. számú vb-elnökhelyettesévé. Évekig volt a Hazafias Népfront Járási Bizottságának elnöke, a Megyei Honismereti Bizottság tagja, a szervezeten belül a Helytörténeti Bizottság elnöke. 1969-től a Bács-Kiskun Megyei Tanács VB egyházügyi tanácsosként alkalmazta nyugdíjazásáig, 1983-ig. 1945-ben kötött házasságot Vízhányó Máriával, aki eredetileg női szabósegédként dolgozott. Később elvégezte a pedagógiai főiskolát, magyar-történelem szakos tanár végzettséget szerzett. Hosszú évekig a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Járási Könyvtár ifjúsági könyvtárosa volt. Négy gyermekük született: János (1948), Ágnes (1947), Zita (1949), Mária (1950). Fekete János több évig vezette a Fáklya Sportkört. Kitüntetései: Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1954), Munka Érdemrend Bronz fokozata (1968), Munka Érdemrend Arany fokozata (1983). Szabadidejében Kiskunfélegyháza helytörténetét kutatta. Ismeretterjesztő és tudományos írásai különböző fórumokban jelentek meg. Kiemelt érdeklődési területe: Móra-, Petőfi- és Kossuth-hagyományok, településtörténet, utcanevek, sajtótörténet, útmenti keresztek, temetőtörténet. A kiskunfélegyházi honismereti mozgalom szervezője és a helyi Honismereti Klub szervezője volt hosszú éveken át. A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Közművelődési Egyesületnek alapító tagja, később elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke lett. Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, az Országos Petőfi Sándor Társaság elnökségének. Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata 1995-ben több évtizedes helytörténeti kutatómunkájáért, a város történelmi múltjának megőrzéséért és dokumentálásáért díszpolgári címet adományozott neki. 2000-ben megkapta a Bél Mátyás Notitia Hungariae Emlékérmet, 2004-ben a közművelődés és oktatásfejlesztés területén végzett kiemelkedő munkájáért a Wlassics Gyula-díjat. 2008. október 6-án hunyt el. Kiskunfélegyháza Önkormányzata, az Országos Petőfi Sándor Társaság, a kiskunfélegyyházi Móra Ferenc Közművelődési Egyesület, a Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Alma Mater Társaság saját halottjának tekintette. Sírja (díszsírhely) a kiskunfélegyházi Felsőtemetőben található.