jogügyi előadó
Bács-Kiskun Megyei Tanács Kecskemét
1957.08
tanácsvezető bíró
Kecskeméti Járásbíróság
1958
tag
Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa (NET)
1971 - 1975
országgyűlési képviselő
1971 - 1975
belügyminiszter
1980.06.27 - 1985.03.29
elnökhelyettes
Minisztertanács
1987.06
belügyminiszter
1987.12.16 - 1990.01.23
Apja, Horváth István egy Paks melletti uradalomban volt gépész és kovács, 1938-tól
Budapesten, a Ganz Vagongyárban dolgozott lakatosként. Anyja, Feil Anna a háztartást
vezette, 1948-ban elhunyt.
A nyolc általánost Pakson járta ki, 1949-től a budapesti József Attila Általános Gimnáziumban
folytatta tanulmányait. 1953-ban érettségizett, és felvették a Eötvös Loránd
Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1957-ben szerzett doktori
oklevelet. A kor szokása szerint egyetemi évei idején a nyári szünetekben (1954-ben
és 1955-ben) katonai szolgálatot teljesített, tizedesi rangot ért el. A gimnáziumban és
az egyetemen DISZ-titkár, emellett 1956–1957-ben a Joghallgatók Tudományos Egyesületének
elnöke volt. 1956-ban felvették a Magyar Dolgozók Pártjába, az 1956-os forradalom
után a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja lett.
Pályafutását 1957 augusztusában Kecskeméten, a Bács-Kiskun Megyei Tanácsnál
kezdte jogügyi előadóként, novemberben fogalmazó lett a megyei bíróságon. 1958-
ban a Kecskeméti Járásbíróság tanácsvezető bírájává nevezték ki. 1959-ben függetlenített
politikai munkatársként áthelyezték az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságára,
ahol titkári referensként, később az Adminisztratív Osztály főelőadójaként, 1963-tól
az osztály vezetőjeként, 1968. szeptembertől pedig a megyei pártbizottság titkáraként
tevékenykedett.
1970. áprilisban Méhes Lajos utódaként őt tették meg az MSZMP ifjúsági szervezete,
a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága első titkárává, e tiszt-
ében tanácskozási joggal részt vehetett az állampárt legfőbb döntéshozó testületei, a
Politikai Bizottság és a KB Titkárságának ülésein. 1970. novemberben beválasztották
az MSZMP KB-ba, tagja lett a testület Ifjúsági Bizottságának, 1971. május és 1975. július
között országgyűlési képviselő és a kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács tagja is
volt. 1973. június végén a megyei pártbizottság első titkáraként visszakerült Bács-Kiskun
megyébe. 1980. júniusban belügyminiszterré nevezték ki, posztját 1985. márciusig
töltötte be.
Az MSZMP XIII. kongresszusán (1985. március. 25–28.) a KB Titkárságának tagjává
választották, a nyugdíjazott Korom Mihálytól ő vette át a KB Közigazgatási és Adminisztratív
Osztályának felügyeletét. 1987. júniustól Grósz Károly kormányában a
Minisztertanács elnökhelyettese volt, a decemberi kormányátalakításkor (ekkor megszüntették
a legtöbb miniszterelnök-helyettesi posztot) ismét a belügyi tárcát kapta
meg, amelyet Németh Miklós 1988. novemberi miniszterelnöki kinevezése után is
megtartott. A KB munkabizottságai közül 1988. júliustól novemberi megszűnéséig az
Ifjúsági Bizottság, 1988. decembertől az akkor megalakított Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai
Bizottság tagja volt. Miután 1990. január 5-án nyilvánosságra hozták,
hogy az állambiztonsági szolgálatok belső elhárítással foglalkozó részlege (a Belügyminisztérium
III/III. Csoportfőnöksége) a többpártrendszer alkotmányba iktatása
(1989. október 23.) után is folytatta a titkos adatgyűjtést (levéltitok megsértése, telefonlehallgatás
stb.) az ellenzéki politikusokról (ez volt az úgynevezett Dunagate-ügy),
1990. január 23-án lemondott miniszteri tisztéről, és nyugdíjba vonult.