Izsákon született 1912. július 5-én, szabadkai származású földműves családban. Az elemi iskola első négy osztályát Izsákon végezte. Miután apja, Farkas János 1923-1924 körül tűzoltóként elhelyezkedett Budapesten, a család is követte, és 1925-ben Pestszentlőrincre költöztek. Itt végezte az 5. elemi osztályt, majd újabb négy osztályt a Kispesti Polgári Fiúiskolában. 1929-től családjával már Kispesten lakott. A nyári szünetekben gyári munkásként dolgozott főként a Rényi-féle Famegmunkáló- és Ládagyárban, de egyéb alkalmi munkákat is elvállalt. A fiúiskola elvégzése után Budapesten kereskedelmi iskolába került, itt szerzett kereskedelmi érettségit 1933-ban. 1934 októberében katonai szolgálatra hívták be, 1935 szeptemberében szerelt le karpaszományos tizedesként. Állandó foglalkozása nem volt, alkalmi munkákat vállalt segédmunkásként vagy napszámosként. 1937 áprilisában ideiglenes alkalmazottként felvették Pest megyéhez. 1938 szeptemberében rendkívüli katonai szolgálatra hívták be, ez év decemberében szerelt le. 1940-ben díjnokként Kalocsára került, de közben háromszor is behívták az év folyamán katonai szolgálatra. 1941 áprilisában Jugoszlávia megtámadásakor négy napos késéssel vonult be, amiért hadbíróság elé akarták állítani, végül büntetésül beosztották Kispesten egy menetszázadba, ahonnan tíz nap múlva leszerelt. 1942 augusztusától 1943 júliusáig tényleges hadi szolgálatot teljesített az I. honvéd gyalogezred 1. zászlóaljának katonájaként a Szovjetunió területén. 1943-ban karpaszományos őrmesterként szerelt le, majd irodai segédtisztként dolgozott 1944 október végéig Pest megyénél. 1944 októberében újabb behívót kapott, de nem vonult be, ezért a nyilasok nyomására el kellett hagynia munkahelyét, és szüleinél húzódott meg Pesthidegkúton. 1945. január 15-én szovjet katonai munkaszolgálatra hívták be, ekkor hurcolták el hadifogolyként Bajára, Temesvárra, Szegedre majd a Szovjetunió területére. 1945. december 6-án tért haza, és irodatisztként helyezkedett el a Kalocsai Járás Főjegyzői Hivatalánál, ahol 1949 július végéig dolgozott. 1946 márciusában belépett a Szociáldemokrata Pártba, de 1947 őszétől kezdett eltávolodni a párttól. 1948. április 1-jén lépett be a Magyar Kommunista Pártba, az egyesülés után a Magyar Dolgozók Pártjának tagja is lett. 1949. augusztus 2-től december 19-ig Homokmégyen vezetőjegyzői állást töltött be. Pest megye alispánjának megbízásából 1949-1950 között Fajszon vezetőjegyző helyettes, majd 1950 márciusától-áprilisától vezetőjegyző. Munkája mellett pártiskolába, káder- és agitátorképzőbe járt, a párt tagjaként népnevelő és propagandista funkciót végzett, még oktatott is. 1950. augusztus 15-én nevezték ki vb-titkárnak a Kalocsai Járási Tanácsnál. 1955. szeptember 12-től 1956. július 10-ig a Tanácsakadémia hallgatója, ezalatt Károly Ferenc csoportvezető helyettesítette. Az 1956-os forradalom idején október 31-től november 5-ig felfüggesztették munkaviszonyát, a forradalom leverése után újból munkába állt. Kiskunhalason hunyt el 1978. július 13-án.