elnök
Magyar Rádió
1954.05.30 - 1956.10.30
elnökhelyettes
Magyar Rádió
1956.10.30 - 1957.08.28
kormánybiztos
Magyar Rádió
1956.11.06 - 1957.08.29
elnök
Magyar Rádió és Televízió
1957.08.29 - 1958.01.28
művelődésügyi miniszter
1958.01.28 - 1961.09.13
A Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának vezetője, illetve elnöke
1961.11 - 1988.12
Apja, Binder Pál órás és aranyműves, anyja, Kniesz Anna háztartásbeli volt. Nevét 1945-ben változtatta Benkére. Férjezett neve: Havas Ernőné.
A szegedi tanítóképzőben megkezdett tanulmányait félbehagyva magántisztviselőként, 1943 szeptemberétől a délvidéki Gádor községben kisegítő tanítónőként dolgozott. 1950-ben és 1954-ben készült életrajza szerint 1941-ben lépett be a szociáldemokrata, 1944-ben a kommunista pártba, és a „felszabadulásig nem végzett mozgalmi munkát”. Későbbi források úgy tudják, hogy már 1941-ben felvették az illegális kommunista pártba, s a háború alatt a Gádor környéki partizánoknak fegyvereket fuvarozott, lakásán pedig adóvevőt rejtettek el.
1944 végétől a Magyar Kommunista Párt megbízásából a Szegedi Területi Szakmaközi Bizottság tikáraként, majd – miután 1945 tavaszán elvégezte a debreceni pártiskolát – Budapesten az MKP központi pártiskolájának tanáraként tevékenykedett. 1946. augusztustól a kőbányai pártbizottság káderese, 1947-től a budapesti pártbizottság instruktora, majd nőtitkárságának munkatársa volt. 1948-tól az egységes nőmozgalom csúcsszervének, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének budapesti titkáraként működött. E minőségében 1949 májusában a Magyar Függetlenségi Népfront listáján bekerült az Országgyűlésbe, amelynek egy ciklus (1953–1958) kihagyásával 1971-ig maradt tagja. 1951. januárban megtették az Országos Béketanács titkárának, bár a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének készített eredeti javaslat megfogalmazói még a Magyar–Szovjet Baráti Társaság főtitkár-helyettesének szánták. 1951. márciusban az MDP KV póttagjává, 1954. májusban a testület rendes tagjának választották. 1954. augusztus 16-án a Magyar Rádió elnöke lett. 1956. október 23-án a pártközpont utasítására a tüntetők követelésére sem engedélyezte a műegyetemisták 16 pontjának beolvasását a rádióban, s az ostrom alatt is az épületben tartózkodott.
1956. október 30-án elnökhelyettessé „fokozták” le, november 6-ától e tisztében meghagyva kormánybiztosként ismét ő irányította a rádiót. 1957. februárban kooptálták a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságába. 1957. augusztusban az akkortól Magyar Rádió és Televízió nevet viselő intézmény elnökévé nevezték ki. 1957-ben – az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1952-ben megkezdett tanulmányait befejezve – magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1958. január 28. és 1961. szeptember 13. között Münnich Ferenc kormányának művelődésügyi minisztere volt, közvetett felelősség terheli azért, hogy hivatali ideje alatt számos, a rendszer szempontjából megbízhatatlan (X-es) származású, fiatalt vágtak el a továbbtanulás lehetőségétől. Ő készítette elő a már utódja, Ilku Pál alatt elfogadott 1961. évi III. törvényt az oktatásról.
1961. novembertől az MSZMP elméleti folyóirata, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságát vezette, 1966-tól mint a szerkesztőbizottság elnöke. 1967. április 14. és 1971. május 12. között egyúttal a kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács tagja is volt.
1970. novemberben bekerült az MSZMP Politikai Bizottságába, 1970–1975 között a KB Agitációs és Propaganda Bizottságának is tagja volt. A PB-ből az 1985. márciusi pártkongresszuson maradt ki, KB-tagságát az 1988. májusi országos pártértekezleten vesztette el. 1988. decemberben a Társadalmi Szemle éléről vonult nyugdíjba.