Született: Erdőtelek, 1928.06.27

Meghalt: Budapest, 2010.09.04

Munkahely, egyéb foglalkozás, szolgálat, jogviszony:

miniszter Igazságügyi Minisztérium (1949-2006) 1988.05.29 - 1990.05.03
elnök Hazafias Népfront Zala Megyei Bizottsága 1989 - 1990

Szerkesztett életrajz:

Kulcsár Kálmán 1947-ben kezdte jogi tanulmányait az egri Jogakadémián, majd 1949-ben átment az Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1950-ben szerzett diplomát. Ezt követően katonai ügyészként helyezkedett el, majd volt minisztériumi tisztviselő, bíró és aspiráns. 1956-ban kilépett a bírói karból. 1957-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudományos munkatársa lett, később átment az MTA-hoz. 1963 és 1970 között a Janus Pannonius Tudományegyetem (a mai Pécsi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karán tanított. Eközben 1965 és 1966 között ösztöndíjjal a Columbia és a Berkeley-i Egyetem vendégkutatója volt.
1969-ben az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója lett. Egy évvel később másodállásban az ELTE oktatója, a jogszociológiai tanszék megalapítója volt, 1970-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1982-ben tagja lett az International Journal of the Sociology of Law című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának. 1986-ban az Indianai Egyetem vendégprofesszora volt. 1956-ban védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1968-ban pedig akadémiai doktori értekezését. 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben pedig rendes tagjává választotta. 1983-ban három évre az MTA főtitkár-helyettesévé választották. 1993-tól 1998-as nyugdíjba vonulásáig az MTA Gazdaság- és Jogtudományi Osztályának elnökeként dolgozott, így tagja volt az MTA elnökségének is. 1983 és 1989 között a Magyar Szociológiai Társaság, 1987 és 1989 között az Erdei Ferenc Társaság elnökeként működött, valamint 1994 és 1997 között pedig a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke volt. Utóbbi időszakban az MTA Politikatudományi Intézetének igazgatója is volt.
1988-ban hívta be Grósz Károly, a Minisztertanács akkori elnöke kormányába igazságügy-miniszternek. Posztját Németh Miklós miniszterelnöksége és kormánya idején is megtartotta. Minisztersége alatt fogadták el az Alkotmány gyökeres módosítását (köznyelvileg ez az „új Alkotmány”) és jelentősebb alkotmányos törvényeket (pl. választási törvények, egyesülési jogi törvény). 1989-től 1990-ig a Hazafias Népfront utolsó elnöke volt, annak köztársasági elnökjelöltje lett volna (az ún. „négyigenes népszavazáson” elvetették a köztársasági elnök közvetlen megválasztását). 1990-ben a Hazafias Népfrontból alakult Hazafias Választási Koalíció jelöltjeként indult az országgyűlési képviselők választásán, mandátumot nem szerzett. Ugyanebben az évben kinevezték Magyarország ottawai nagykövetévé, amely posztján 1993-ig maradt. 1996 és 1999 között a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja volt. 2010. szeptember 4-én halt meg.