elnökhelyettes
Minisztertanács
1952.11.14 - 1953.07.04
miniszter
Nehézipari Minisztérium
1953.07.04 - 1954.10.09
miniszter
Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium
1954.10.09 - 1954.10.30
elnökhelyettes
Minisztertanács
1954.10.30 - 1956.07.30
első elnökhelyettes
Minisztertanács
1956.07.30 - 1956.10.27
Apja Háder István, anyja Táglicht Gizella volt. Vezetéknevét 1950-ben változtatta Hidasra.
Négy polgári osztályt végzett, majd vasesztergályos segédlevelet szerzett. 1936-ban csatlakozott a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalomhoz, tagja lett az esztergályosok szervezőbizottságának, 1939-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba is. Az illegális kommunista párt akcióiban 1943-tól vett részt. 1944 végén bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. Budapest ostroma után szovjet hadifogságba esett, de rövid idő múlva kiszabadult. Előbb a Budapesti Kábelgyárban és a Budafoki Telefongyárban dolgozott szakmájában, később a Szürke Taxi Vállalat alkalmazottja lett.
Pártkarrierje 1948-ban indult, amikor megválasztották a Magyar Kommunista Párt budafoki bizottságának titkárává, s ugyanakkor lett tagja a Budafoki Nemzeti Bizottságnak is. 1949-ben a MÁVAG párttitkára volt, de ezt a funkcióját nem sokáig töltötte be, mert 1950. februártól már a Budapest VIII. kerületi pártbizottság titkáraként képviselte a Magyar Dolgozók Pártja politikáját. 1950. május 31-én az MDP Központi Vezetősége kooptálta a testületbe, másnap a KV Szervező Bizottságának póttagja lett. Részt vett az Államvédelmi Hatóság tiszti állományát ellenőrző – Farkas Mihály által vezetett – bizottság munkájában. 1950. június 25-én a budapesti pártbizottság élére állították, egyúttal megkapta a Magyar Nemzeti Függetlenségi Népfront Budapesti Bizottsága elnöki tisztét is (VIII. kerületi első titkársága alatt ugyanezt a tisztséget kerületi szinten viselte). 1950. októbertől állandó meghívottként részt vett a Politikai Bizottság ülésein, az MDP II. kongresszusa (1951. február 25–március 1.) utáni KV-ülésen a Szervező Bizottság rendes tagjává és a PB póttagjává választották. 1951. november 30-án a PB rendes tagja és az 1949–1953 között a legfőbb politikai döntéshozó testületnek számító KV Titkárságának tagja lett. 1952. novemberben elkerült a budapesti pártbizottságról, s a Rákosi Mátyás vezette Minisztertanács elnökhelyettesévé tették meg.
Sztálin halála után a szovjet pártvezetés korrekciókat határozott el a Szovjetunióban és a csatlós országokban egyaránt. Hidas az 1953. június 13-ára Moszkvába rendelt magyar párt- és kormányküldöttség meghívott tagjaként tanúja és alanya volt a magyar vezetés megalázó kioktatásának. A KV 1953. június 27–28-i ülésén kimaradt a Titkárságból, de PB tagságát megtarthatta. Nagy Imre 1953. július 4-én megalakult kormányában a nehézipari, 1954. október 9-étől a vegyipari és energiaügyi minisztériumot vezette, 1954. október 30-án pedig ismét a Minisztertanács elnökhelyettese lett. Tisztét az 1955. április 18-án hivatalba lépő Hegedüs-kormányban is megőrizte, sőt 1956. július 30-ával első elnökhelyettessé lépett elő. A forradalom kirobbanása miatt 1956. október 23-áról 24-ére virradó éjjelen megtartott KB- ülésen kihagyták a PB-ből, kormánytagságát formálisan október 27-én vesztette el.
A november 4-e után hatalomra jutó Kádár-féle vezetés személyét, mint Rákosi feltétlen hívét, tehertételnek érezte. 1956. november 16-án kizárták az MDP utódaként megalakult Magyar Szocialista Munkáspártból. Szolgálatra jelentkezése után, 1957. januárban az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága arra utasította, hogy korábban megkezdett gépészmérnöki tanulmányait a Szovjetunióban fejezze be. 1957. május 9-én a törvényhozásban bejelentették 1950-től folyamatos parlamenti mandátumáról való lemondását is. Időközben azonban ideológiai fordulat ment végbe: a „Rákosi–Gerő-klikk” bűnei Kádárék szemében jóval hátrébb sorolódtak a Nagy Imre–Losonczy-csoport „árulásával” szemben, s így Hidas is részleges megbocsátást nyert: 1957. júliustól a Kohó- és Gépipari Minisztérium Kereskedelmi Főosztályát vezette 1974. évi nyugdíjazásáig, idővel párttagságát is visszaállították.