Apja, Grósz Károly a diósgyőri gépgyárban dolgozott esztergályosként, az 1930-as
években kapcsolatban állt az illegális kommunista mozgalommal, 1945 után bekerült a
párt, illetve tanácsi apparátusba; anyja, Szikora Margit nyomdai berakónő volt.
A négy elemi és a négy polgári elvégzése után 1944-ben a diósgyőri gépgyárban
kezdett dolgozni lakatosinasként, majd 1945 tavaszán anyai tanácsra nyomdásztanulónak
állt. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, s munka mellett a Szakszervezeti
és Ifjúsági Tanoncmozgalom aktivistájaként tevékenykedett. 1949 végén,
végleg felhagyva a nyomdászmesterséggel, az ifjúsági mozgalmakat összefogó, az
immár Magyar Dolgozók Pártjának nevezett kommunista párt irányítása alatt álló Magyar
Ifjúság Népi Szövetsége Abaúj vármegyei titkára lett Szikszón. 1950 elején, az új
közigazgatási rendszer kialakításakor Budapestre került a MINSZ központjába, onnan
rövidesen az MDP Központi Vezetősége Agitációs és Propaganda Osztálya Információs
Alosztályára helyezték politikai munkatársnak. Még ugyanabban az évben pártutasításra
bevonult katonának, 1951-re elvégezte a Honvéd Petőfi Politikai Tisztképző
Intézetet, s hadnagyi, majd főhadnagyi rangban Marcaliban, később a kiskunfélegyházi
37. lövészezrednél szolgált század, illetve zászlóalj politikai tisztként.
1954. novemberben leszerelték, és kinevezték az MDP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei
Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztálya instruktorának, majd rövidesen az
osztály vezetőjének. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején az MDP hivatalos
képviselőjeként részt vett a miskolci egyetemi diáktanácskozáson (1956. október
23.), ahol az ifjúság által követelt 13 pontból 11 továbbítását vállalta (nem értett egyet
a szovjet csapatok kivonásával és a Varsói Szerződésből való kilépéssel). November
4-én a bevonuló szovjet csapatok rövid időre letartóztatták, szabadulását követően
az ötfős megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság tagjaként megszervezte a karhatalmat.
November 24-én az MDP utódaként megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt
megyei intézőbizottságának vezetőjévé választották, decemberben azonban a
fővárosból érkezett pártszervező, Prieszol József leváltotta. Hosszas vizsgálat után
tisztázta magát azon vádak alól, hogy túl engedékeny lett volna az „ellenforradalmárokkal”:
1958. márciusban megerősítették osztályvezetői beosztásában, majd érdemei
elismeréséül megkapta a Magyar Szabadság Érdemrendet és a Munkás-Paraszt Hatalomért
Emlékérmet.
1958. szeptemberben kinevezték az Északmagyarország című megyei pártlap felelős
szerkesztőjévé. 1959. szeptembertől az MSZMP Központi Bizottsága kétéves pártfőiskolájának
nappali tagozatán tanult. 1961. júliusban Budapestre helyezték az MSZMP
KB Agitációs és Propaganda Osztályára politikai munkatársnak, s az ott töltött „tanulóidő”
után 1962. márciusban a Magyar Rádió és Televízió függetlenített párttitkára
lett. 1967-re levelezőn elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudományos
szocializmus szakát. 1968. januárban Pullai Árpád javaslatára osztályvezető-helyettesként
visszakerült a KB Agitációs és Propaganda Osztályára, majd a Fejér megyei pártbizottság
élén töltött rövid (1973. októbertől kezdődő) időszak után 1974. júniusban
az osztály vezetőjévé lépett elő, e tisztében tagja lett a KB Agitációs és Propaganda
Bizottságának is, ugyanakkor a várakozások ellenére az 1975. március 17–22-i XI. pártkongresszuson
nem került be a KB-ba. 1979 végén az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén
Megyei Bizottsága első titkáraként tért vissza szülővárosába, s a XII. pártkongresszuson
(1980. március 24–27.) beválasztották az MSZMP KB-ba. 1984. decembertől
a budapesti pártbizottság első titkáraként az MSZMP legfelső vezetéséhez tartozott,
1985. márciusban pedig helyet kapott a legszűkebb hatalmi grémiumban, a Politikai
Bizottságban is.
1987. június 25-én a Minisztertanács elnökévé választották. Kádár János azért őt
szemelte ki a 12 évig kormányzó Lázár György utódának, mert politikai nézeteiben keményvonalasnak,
a gazdasági ügyekben pedig reformernek számított. Az 1988. májusi
országos pártértekezleten a lemondott Kádár utódaként az MSZMP KB főtitkárává
választották, és a régi vezetés több tagjától is sikerült megszabadulnia. 1988. novemberben
a miniszterelnöki tisztet Németh Miklósnak engedte át, decemberben a KB
akkor felállított Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottságának elnöke lett,
1989. márciustól az Országgyűlésben (amelynek 1988. októbertől volt tagja) ő vezette
az MSZMP képviselőcsoportját is.
Kormányfőként a kommunista párt hatalmának megmentése érdekében a hatalmas
külföldi adósságteher miatt a piacgazdaság irányába mutató reformokat kezdeményezett,
illetve fogadott el (a személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó
bevezetése, korlátolt felelősségű társaságok alapításának joga, nyugati befektetők támogatása,
és a sorból némileg kilógva: a világútlevél megadása). A politikai reformok
terén – bár meghirdette a párbeszédet a megalakuló ellenzéki mozgalmakkal és szervezetekkel
– nem volt ha
jlandó tényleges engedményekre, kitartott az MSZMP vezető
szerepe mellett. Ezt jelezte az állampárt budapesti aktívaülésén 1988. november 29-én
elmondott, a fehérterror veszélyét emlegető beszéde is. Miniszterelnökként ellátogatott
az Egyesült Államokba, találkozott emigráns szervezetekkel is, de következetesen
elutasította Nagy Imre rehabilitálását. 1988. augusztus 28-án Aradon eredménytelenül
tárgyalt Nicolae Ceauşescu román pártfőtitkárral a tervezett erdélyi falurombolásról
és a nemzetiségi kérdésről, amely rontotta népszerűségét.
Az állampárt szétesésének megindulásával egy időben politikai befolyása is jelentősen
csökkent, 1989. június 24-én Németh Miklós miniszterelnök, Nyers Rezső és Pozsgay
Imre államminiszterek mellett a párt újonnan felállított Elnökségének, valamint a
PB helyett létrehozott, nagyobb létszámú Politikai Intéző Bizottságnak a tagja lett,
pártfőtitkárként ettől kezdve hatásköre már csak az apparátus működésének irányítására
terjedt ki. Az MSZMP XIV. kongresszusán (1989. okt. 6–7.) ellenezte a párt feloszlatását,
és nem lépett át az akkor megalakított Magyar Szocialista Pártba. 1989.
novemberben nyugdíjba vonult. 1989. decemberben az újraalapított MSZMP KB tagjává
választották. 1990. októberben lemondott, és párttagságát megtartva végleg visszavonult a politikától.