elnök
Magyar Vegyipari Munkások Szabad Szakszervezete
1945.02.11 - 1948.06.01
elnök
Szakszervezeti Tanács
1948.03 - 1948.10.20
főszerkesztő
Népszava
1948.03.15 - 1953.03.01
elnök
Szakszervezetek Országos Tanácsa
1948.10.20 - 1953.03.01
Anyja, Harustyák Lídia cselédlány volt, apját nem ismerte. Édesanyja halála miatt hétéves korában árvaházba került.
Négy elemi osztályt végzett, majd nagybátyja vette magához, aki cselédként dolgoztatta. Tizenhat éves korában a Komárom-Esztergom megyei Dad községhez tartozó uradalmi pusztán libapásztornak, majd kondásnak szegődött, később kocsis volt a kecskédi parókián. Az első világháborúban harminchat hónapot töltött a fronton, 1918-ban őrvezetőként szerelt le. 1919-ben a Vörös Hadseregben harcolt, a 12. komáromi gyalogezred egyik századát vezette. A Tanácsköztársaság bukása után elítélték, szabadulása után alkalmi munkákból tartotta fenn magát. 1921 közepén rövid ideig a Budapesti Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaságnál, majd az év végétől a kőbányai Medichémia Gyógyszervegyészeti Gyárban dolgozott. Ekkor lépett be a Magyarországi Vegyészeti Munkások Szövetségébe és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. 1924-ben a vegyipari szakszervezet vezetőségi tagjává, 1938-ban a szakszervezet elnökévé választották. 1925-től 1931-ig az MSZDP X. kerületi bizottságának vezetőségi tagja, 1934 és 1937 között a párt kerületi elnöke volt. 1943-ban, huszonkét évi munkaviszony után elbocsátották a Medichémiából, az év végéig a Népszava Kiadóhivatalban, majd a Diachémia Gyógyszer- laboratóriumban kapott munkát. 1944-ben a nyilasok letartóztatták, de sikerült megszöknie, és a szovjet csapatok megérkezéséig bujkált, illetve visszaemlékezése szerint bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba.
1945. februárban a Magyar Vegyipari Munkások Szabad Szakszervezete intézőbizottságának elnöke, majd az SZDP Budapest X. kerületi szervezete titkára és a párt fővárosi végrehajtó bizottságának tagja lett. 1945. júniusban beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe (parlamenti mandátumát egészen 1963-ig megtartotta), 1945. novembertől 1949-ig a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja volt. Az SZDP XXXVI. kongresszusán (1948. március 6–8.) a Magyar Kommunista Párttal való fúzió híveként bekerült a 21 fős pártvezetőségbe, 1948. március 10-én a két párt közös Szervező Bizottságába. 1948. márciustól a Szakszervezeti Tanács elnöke és a Népszavafőszerkesztője volt. 1948. júniusban, a Magyar Dolgozók Pártja alakuló kongresszusán a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság tagjának választották. 1948. októberben a Szaktanács utódaként megalakított Szakszervezetek Országos Tanács elnöke lett. 1948-ban az Országos Nemzeti Bizottság, 1949-től 1954-ig a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa, 1949. októbertől 1961. januárig a kollektív államfői testület, az Elnöki Tanács tagja is volt. 1953. márciusban a SZOT-tól átkerült a Vegyipari Minisztérium Kereskedelmi Igazgatóságának élére. 1955. decembertől pedig a SZOT számvizsgáló bizottsága elnökeként működött. 1961. január 1- jével vonult nyugállományba.