Apja, Fried Mór szabó volt, aki az első világháború kitörésekor érkezett vissza családjával Amerikából, s egy budapesti katonai ruhagyárban helyezkedett el, 1918 után pedig foltozószabóként otthon dolgozott. Anyját Friedrich Eugéniának hívták. Eredeti nevét – Fried Miklós – 1945-ben változtatta meg.
1928-ban Budapesten kereskedelmi érettségi vizsgát tett, majd egy rövidáru- kereskedésbe került irodai gyakornoknak. Belépett a szakszervezetbe. Az 1930-as években segédkönyvelőként egy posztó-nagykereskedésben alkalmazták, később a cég VIII. kerületi Ördög Szövőüzemének vezetője lett. Esti tanfolyamon textiltechnikussá képezte magát, munkahelye megszűnése után szövőmunkásként dolgozott különböző gyárakban. 1936-ban belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt VI. kerületi szervezetébe. 1939 és 1944 között többször behívták munkaszolgálatra. A német megszálláskor elhagyta a fővárost, Gyöngyösön telepedett le. 1945-ben a Szociáldemokrata Párt gyöngyösi, majd a Heves vármegyei szervezetének titkára, aBarátság című megyei pártlap szerkesztője volt. 1945. júniusban az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották, parlamenti mandátumát 1953-ig tartotta meg.
1945/46-tól az SZDP országos központjában a vidéki titkárság helyettes vezetőjeként, 1946. márciustól vezetőjeként működött. Az SZDP XXXVI. kongresszusán (1948. március 6– 8.) a Magyar Kommunista Párttal való fúzió híveként bekerült a 21 fős pártvezetőségbe. 1948. júniusban a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége tagja és a KV Szervezési Osztályának helyettese vezetője, később a Heves megyei pártbizottság titkára lett. 1950-ben a KV Párt- és Tömegszervezetek Osztálya helyettes vezetőjeként visszahelyezték Budapestre. 1951. márciusban kimaradt a KV-ból, és az év áprilisban a Könnyűipari Minisztérium Len- Kender Főosztálya Szervezési Osztályának élére állították. Beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre is, de három év után tanulmányait abbahagyta.
1956 végén kérte átigazolását a Magyar Szocialista Munkáspártba, 1957. januárban Marosán György javaslatára a Központi Bizottság Ipari és Közlekedési Osztályának vezetésével bízták meg, és februárban kooptálták az akkor még ideiglenes KB-ba. 1963. decemberben a KV hatról kilenc főre bővülő Titkárságában megkapta az ipari KB-titkári posztot. 1966. decemberben az ismét hatfős Titkárságból már kihagyták, és belkereskedelmi miniszterré nevezték ki, tisztségeiből fakadóan 1960–1966 között tagja volt az MSZMP KB Államgazdasági Bizottságának, 1966–1970 között az örökébe lépő Gazdaságpolitikai Bizottságnak. 1958-tól 1985-ig kisebb megszakítással (1975–1978) újra országgyűlési képviselőként, 1964 és 1966, valamint 1976 és 1978 között az Országos Idegenforgalmi Tanács elnökeként is tevékenykedett. 1976. októberben belkereskedelmi miniszterként vonult nyugállományba, az MSZMP KB-nak 1980. márciusig maradt tagja. Nyugdíjasként az Üvegipari Művek vállalati felügyelőbizottságának az elnöke volt.