A partiumi régióban, a hajdani Szolnok-Doboka vármegyében, már az impériumváltás
után született, szülőfaluja román neve Bârsău Mare. Apja, Cseterki Imre vasúti pályaőr
volt, majd gazdálkodással foglalkozott, anyját Benke Máriának hívták.
Gimnáziumi tanulmányait Désen folytatta, a tanítóképzőt Nagyenyeden kezdte
meg, majd Észak-Erdély visszacsatolása után Kolozsvárott fejezte be. 1942–1943-ban
falusi tanító volt Ördöngösfüzes és Hagymáslápos iskolájában. 1943-ban hívták be katonai
szolgálatra a III. huszárezred páncéltörő alakulatához. 1944. júniusban a frontra
vitték, júliusban visszavonuló egységétől lemaradva átment a szovjet csapatokhoz.
A kijevi hadifogolytáborban belépett a kommunista pártba, majd Talicinban három,
1945-ben Krasznogorszkban hat hónapos antifasiszta iskolát végzett, s ugyanott az
iskola szemináriumvezetője lett.
1947-ben tért vissza Magyarországra, rövid ideig Kossa István, a Szakszervezeti Tanács
főtitkára személyi titkáraként dolgozott, majd a szervezet központi iskolájában a
négy hónapos tanfolyamra érkezetteket oktatta. 1948. októberben – a Szaktanács helyébe
lépő Szakszervezetek Országos Tanácsa megalakításakor – kinevezték az iskola
helyettes vezetőjének, 1949-ben pedig átvette az iskola irányítását. 1950-től a Magyar
Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Pártfőiskoláján tanított. 1951. júliustól a Pedagógus
Szakszervezet titkára, 1952. áprilistól főtitkára volt. Az államosított szakszervezeti
mozgalomban karrierje töretlenül haladt előre, 1953. március 1-jén a SZOT kulturális és
sportügyekért felelős titkárává választották. Ezt a funkciót egészen a SZOT apparátusának
1956. októberi átmeneti felbomlásáig megtartotta.
A forradalom leverése után, 1956. novemberben átigazolt az MDP utódaként életre
hívott Magyar Szocialista Munkáspártba, és Fejér megyei pártösszekötőként járult
hozzá a szovjet tankok segítségével hatalomra jutott új vezetés helyzetének megszilárdulásához.
1957. januártól az MSZMP Fejér Megyei Intéző Bizottság elnöke, illetve
1957. júniustól a megyei pártbizottság első titkára volt. 1959. decemberben beválasztották
az MSZMP Központi Bizottságába. 1961. októberben Székesfehérvárról Miskolcra,
a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság élére helyezték.
Az MSZMP VIII. kongresszusán (1962. november 20–24.) póttagként bekerült az
állampárt legfőbb irányító testületébe, a Politikai Bizottságba. 1963. decembertől a KB
Titkárságának tagjaként a KB Tudományos és Kulturális Osztálya kettéválasztásával
akkor felállított Tudományos és Közoktatási Osztályt felügyelte (a Kulturális Osztály
az addigi „gazdánál”, Szirmai Istvánnál maradt). 1966. decemberben megkapta a kultúra
egésze feletti felügyeletet (hozzá tartozott az összevont Tudományos, Közoktatási
és Kulturális Osztály, a Párttörténeti Intézet és a Társadalomtudományi Intézet),
de a PB-ből kiszorult, ami már a közeljövőt vetítette előre. 1967. áprilisban felmentették
KB-titkári funkciójából (Aczél György érkezett a helyére), kikerült a KB Agitációs
és Propaganda Bizottságából – ahova még 1964. februárban jutott be –, és a kollektív
államfői testület, az Elnöki Tanács titkárának tették meg. 1978. áprilisban nyugdíjazták.
Az MSZMP XII. kongresszusán (1980. március 24–27.) kimaradt a KB-ből, 1958. novembertől
folyamatos parlamenti mandátumát azonban élete végéig megtartotta.