Romániában született az egykori Kis-Küküllő vármegyében található Bún (Bun) községben. Szülőfaluja román neve Boi. Apja, Borbély Sándor asztalos, később a MÁV
Politikai Osztályának munkatársa volt, anyja, Pál Eszter az 1950-es években a Lenin
Intézetben dolgozott telefonkezelőként.
1943-ban költözött nagyszüleitől szüleihez Budapestre. A négy polgári kijárása után
1945-től a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyárban (1946-tól Lampart Művek Rt.) volt szerszámlakatos-tanonc, majd -segéd. 1945-ben belépett a kommunista irányítás alatt álló
Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségbe, 1946–1948 között emellett részt vett a
cserkészmozgalomban is. 1949-ben az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége
függetlenített városi, majd járási titkáraként tevékenykedett Kecskeméten, illetve Kiskunfélegyházán. 1949. novembertől az ifjúsági mozgalmakat összefogó Magyar Ifjúság
Népi Szövetsége Pest megyei sportfelelőse, később agitációs és propagandarészlegének vezetője, 1950. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja egységes ifjúsági tömegszervezete, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Pest megyei szervező titkára volt. 1950-ben felvették az MDP-be, majd öt hónapos DISZ-iskolát, 1952-ben tartalékos tiszti tanfolyamot
végzett. 1953. augusztusban a DISZ Központi Vezetősége Építési Osztályára került
főinstruktornak. 1954. augusztustól a Szovjetunióban, a Komszomol-iskolán tanult (ő
volt kiküldött DISZ-tagok vezetője), 1955-ben pedig megtették a csepeli vasmű (akkor
Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek) DISZ-bizottsága első titkárának.
1956 végétől a Magyar Szocialista Munkáspárt Ifjúsági Bizottsága tagjaként, 1957.
márciustól a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Országos Szervező Bizottsága titkáraként részt vett a forradalom idején széthullott DISZ helyébe lépő új ifjúsági tömegszervezet megteremtésében. 1957. júniusban póttagként bekerült az MSZMP Központi Bizottságába, 1957. októberben, a KISZ hivatalos megalakulásakor a szervezet
budapesti bizottságának titkára, majd első titkára lett. 1959 őszétől a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Pártfőiskolájának hallgatója volt Moszkvában, hazatérését követően
1962. szeptemberben kinevezték a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottsága párt- és
tömegszervezetek osztálya vezetőjévé, az MSZMP VIII. kongresszusán (1962. november 20–24.) azonban póttagságát nem újították meg a KB-ban. 1966-tól – továbbra
is Csepelen maradva – az MSZMP Budapest XXI. Kerületi Bizottsága első titkáraként,
1970. júniustól pedig a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottsága első titkáraként működött. 1970. novembertől ismét az MSZMP KB tagja volt.
A pártban a keményvonalasok közé sorolt Borbélyt az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus végleges leállítása után, 1975. júliusban a KB néhány hónappal
korábban létrehozott Ipari, Mezőgazdasági és Közlekedési Osztálya élére állították,
egyúttal funkciójából fakadóan megbízták a KB Szövetkezetpolitikai Munkaközössége
vezetésével, és tagja lett a KB Gazdaságpolitikai Bizottságának is. 1976. októberben
a KB Titkárságának tagjává választották, s Pullai Árpád utódaként megkapta az alsó
szintű pártszervezői KB-titkár posztját (vagyis a Párt- és Tömegszervezetek Osztályát
felügyelte), és átvette az KB Ifjúságpolitikai Munkaközössége vezetését. 1978. áprilisban, Biszku Béla nyugdíjazásakor addigi területei helyett a KB Ipari, Mezőgazdasági
és Közlekedési Osztálya felügyeletét bízták rá, ami már az ő bukását is előrevetítette.
Az MSZMP XII. kongresszusán (1980. március 24–27.) felmentették KB-titkári tisztéből,
és vezérőrnagyi rangban, valamint államtitkári besorolással a Munkásőrség országos
parancsnokává nevezték ki; 1986. áprilisban altábornaggyá léptették elő. 1980–1988
között a KB Pártépítési Munkaközössége, 1988. decembertől az akkor életre hívott
Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottság tagja volt. A Munkásőrség 1989.
októberi feloszlatása után nyugállományba vonult.