Apja, Pullai Károly rendőr főtörzsőrmesterként szolgált Kecskeméten, de fia kétéves korában meghalt, anyja neve Szentkirályi Teréz volt.
Gyermekkoráról, neveltetéséről nem rendelkezünk adatokkal, tanulmányairól annyit tudunk, hogy 1945 után mezőgazdasági iskolát végzett. 1944 őszén, a szovjet csapatok bevonulása után szülővárosa munkaelosztó hivatalában kapott állást, majd a helyi Hangya Szövetkezet feldolgozó üzemében lett személyzeti vezető. 1944 végétől a Magyar Kommunista Párt tagja volt, de pártutasításra a Nemzeti Parasztpártba is belépett. 1945-től a kommunista párt ifjúsági szervezetének számító Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Madisz) helyi titkáraként, majd Dél-Pest vármegyei munkatársaként, illetve titkáraként Kecskeméten, 1946-tól Vas megyei Madisz-titkárként Szombathelyen végzett mozgalmi munkát. 1947. februárban két hónapos pártiskolára küldték, onnan a Madisz budapesti központjába helyezték instruktornak. Még ugyanabban az évben Füzesgyarmaton olajfúró- mesteri tanfolyamot végzett, ahol egyúttal községi propagandistaként és az ifjúmunkásotthon titkáraként is működött.
1948. januártól az MKP Központi Vezetősége Szervezési Osztályán, illetve az 1948. júniusi pártfúzió (a Szociáldemokrata Pártnak az MKP-ba történt beolvasztása) után a Magyar Dolgozók Pártja KV Központi Szervezési és Instruktor Osztályán, 1950. áprilistól addigi osztálya és a Tömegszervezési Osztály összevonásával létrehozott Párt- és Tömegszervezetek Osztályán dolgozott. 1952. augusztustól főállásban az MDP egyéves pártiskoláján tanított, rövidesen a pártépítési tanszék vezetője lett. 1955. májusban a debreceni városi pártbizottságra helyezték át első titkárnak. Az 1956-os forradalom után átigazolt az MDP helyébe lépő Magyar Szocialista Munkáspártba, s városi pártvezetői beosztását is megtartotta. 1957. március végétől Komócsin Zoltán Budapestre kerülése miatt ideiglenesen ő irányította a Hajdú-Bihar megyei pártbizottságot is. 1957. júliusban az újraindított Pártélet című folyóirat felelős szerkesztőjévé nevezték ki. 1957. októbertől az MSZMP ifjúsági szervezete, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára, 1961. szeptember 14-étől első titkára volt, funkciójának köszönhetően még szeptember 12-én póttagként kooptálták az MSZMP Központi Bizottságába, 1962. novemberben, az MSZMP VIII. kongresszusán pedig a testület rendes tagja lett. 1963–1967 és 1971–1980 között országgyűlési képviselő volt.
1963. decemberben az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek Osztályának vezetőjévé nevezték ki. 1966. decemberben a keményvonalasok közé tartozó Pullait ideológiai KB-titkárrá választották: ő felügyelte a KB Agitációs és Propaganda Osztályát, a pártfőiskolát és a Népszabadság szerkesztőségét. A kulturális területet azonban, amely addig szintén az ideológiai KB-titkár hatáskörébe tartozott, Cseterki Lajos, majd 1967. áprilisban Aczél György kapta meg. Az 1970. novemberi pártkongresszus után alsó szintű pártszervező KB-titkár lett, attól kezdve a Párt- és Tömegszervezetek Osztályát felügyelte, s őt tették meg a KB Ifjúsági Bizottsága vezetőjévé is. 1972-ben a neosztálinista, magukat szűk körben munkásellenzéknek nevezett csoport tagjaként Biszkuval, Gáspárral, Komócsinnal együtt ugrásra készen figyelték, hogy Brezsnyev eltávolítja-e Kádárt az MSZMP éléről, amelytől az 1968-ban bevezetett gazdasági reformok leállítását várták. 1973. áprilistól ő helyettesítette az akkor már nagybeteg Komócsin Zoltán külügyi KB-titkárt. 1976. október 26-án – vélhetően 1972-es szerepvállalásával összefüggésben – leváltották KB-titkári posztjáról, s az Ifjúsági Bizottság vezetését is át kellett adnia utódának, Borbély Sándornak. 1976. október 29-étől a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumot, 1983. július 1-jétől a tárca átszervezésével megalakított Közlekedési Minisztériumot irányította. 1984. június 29-én felmentették miniszteri beosztásából, és nyugdíjazták, 1985. márciusban, az MSZMP XIII. kongresszusán KB-tagságát is elvesztette.